Ma van Szent Márton napja
Már a reggeli órákban nagy volt a nyüzsgés a szabadkai Tejpiacon a Márton nap miatt. Azonban libahús csak annak jutott, aki már napokkal korábban megvette azt.
Tari Endre: „600 dinár kilója a libának. Nagyon keresik az elmúlt időben, szerintem a hagyományok miatt. Kevés az élő liba emiatt hiány is van belőlük. Eddig minden nap eladtuk őket, most sincs már.”
Dobó Ibolya liba hiányában kacsahúst vásárolt.
„A nemzet a nyelvében, hagyományaiban, szokásaiban él. Ez egy szép szokás, a gyerekek bizonyára élvezik az ilyenkor rendezett ünnepségeket. Mi felnőttek pedig vagy ünnepeljük vagy nem.”
Márton a koldusok és katonák védőszentje. Életében alázatos és segítőkész volt, amire az egyház felfigyelt. A legenda szerint egy libaólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké szerették volna avatni, de a ludak elárulták hangos gágogásukkal. A hiedelem szerint ludat kell enni ezen a napon, mert ha nem eszünk egész évben éhezni fogunk.
Tipikus ételek ezen a napon a libaleves, a libasült párolt káposztával, valamint zsemle vagy burgonya gombóccal. Remete Károly étterem-tulajdonos is Márton napi fogásokat készített.
„Hajnali négy óta főztük a levest, hogy szép legyen a lé ne legyen zavaros. Kétféle főételből lehet nálunk választani az egyik a libacomb lila káposztával és aszalt gyümölcsökkel. Másik lehetőség a göngyölt libasült, gesztenyével.”
Szent Márton napja a mezőgazdasági termelési év végét is jelenti, de a borászok ünnepe is egyben, hiszen ekkora készül el az újbor. A nagyobb borvidékeken Mártont manapság az újbor védőszentjeként is tisztelik.
Kovács Tibor, szőlész borász: „Az idei bor jónak mutatkozik, már le van fejtve, a söprűről leszedtem, most tisztul a bor. Mi persze kóstolgatjuk, annál is inkább, hogy Márton nap van. Úgy néz ki, hogy jó lesz az idei termés.”
Őseink időjóslás céljából is számontartották ezt a napot. Mégpedig úgy, hogy a sült liba csontjának színét figyelték, ha a csont barna és rövid volt, akkor sáros télre lehetett számítani, de ha hosszú és fehér, akkor havas télre készülhettek.
