Magyar kultúra napja - 100 anyaországi és 100 határon túli kíséretében szavalták el a Himnuszt
A magyar kultúra napja a magyar hazaszeretet ünnepe is - kezdte ünnepi beszédét Bábel Balázs. A kalocsa-kecskeméti érsek kiemelte, nemzeti imádságunk, a Himnusz egy olyan költemény, amely az egész magyar sorsot magába sűríti.
„Ez a vers zsoltár módján, Isten dicséret hangján szól, és a jobb jövőben reménykedik. 200 évvel ezelőtt 1823. január 22-én öntötte végső formába Kölcsey a Himnusz, A magyar nép zivataros századaiból című költeményét. Ez az esztendő a magyarok számára gondviselésszerű volt, hiszen 1823-ban született Petőfi Sándor, a hazáért életét adó nagy költőnk, és ugyanebben az esztendőben született Madách Imre, aki a magyar szabadságért börtönbüntetést viselt, ő írta meg a magyar Faustot, Az ember tragédiáját.”
Az Úr imádságához, a Miatyánkhoz hasonlította beszédében a Himnuszt Balog Zoltán református püspök.
„Nekünk magyaroknak, 200 évvel ezelőtt, született egy olyan imádságunk, mely ugyanezt akarja. Felemelni, összekötni, megvilágítani, a mi közös, magyar életünket, hogy nemzeti imádságunk tükrében nézzünk rá, és így tegyük mérlegre azt.”
Ez a jeles évforduló a nemzeti kultúra közösségmegtartó erejére, a magyarság kulturális örökségének megőrzésére, fenntartásának fontosságára és védelmére emlékeztet.
A magyar Kulturális és Innovációs Minisztérium ezen a napon a nemzet egységére, a magyar közösség együvé tartozásának erejére, illetve arra szeretné ráirányítani a figyelmet, hogy az összetartozás megélése a nemzet megmaradásának záloga.
A magyar kultúra napja mostantól az Országgyűlés határozata értelmében nemzeti emléknap is.
