Páratlan koncertélmény a Kosztolányi Dezső Színházban

Felejthetetlen koncertélményben lehetett része azoknak, akik június 1-én, vasárnap este ellátogattak a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházba. A 30 éves fennállását ünneplő teátrum ezúttal nem színházi előadással, hanem egy rendhagyó zenei produkcióval lepte meg közönségét.

Egy különleges quintet – Harcsa Veronika, Márkos Albert, Keszég László, Benkő Róbert és Pándi Balázs – vitte színpadra a magyar irodalom négy meghatározó alakjának költészetét, megzenésített formában. Az este folyamán nem csupán zenei előadásnak, hanem egyfajta színházi és érzelmi utazásnak lehettek tanúi a nézők. 

Márkos Albert, csellista, zeneszerző: „Olvastuk a szövegeket, és a szövegekhez kerestük a zenét, vagy találtuk meg a zenét, és nem fordítva. Tehát nem voltak előre elképzelt, eltervezett zenei gondolataink, se stiláris jegyek, amiket előre előszedtünk volna, hanem a szövegeket olvasva jutottak eszünkbe ezek, azok, amazok a dolgok.”

Az alkotók a szabadzene spontaneitását ötvözték a zsigeri, ösztönös előadásmóddal, miközben irodalmi rétegeket nyitottak meg hangokon, csendeken és szavakon keresztül. 

Keszég László színész: „Friss, jó, mai módon nyúlunk hozzá a versekhez, úgyhogy én ajánlom a műsort minden magyartanár figyelmébe, hogy a versekkel azt hiszem, hogy így kell foglalkozni, ahogy mi most foglalkozunk már egy pár éve, ha ez nem túl szerénytelen. Látom az érettségiző fiamon, hogy most, tizennyolc évesen kezdi egyáltalán fölfogni azt, hogy mi az, hogy vers, hogy mi annak a sűrűsége, vagy hogy mennyire sűrű egy gondolat, ami bele van tuszkolva, sűrítve öt szóba.”

A koncert különlegességét az adta, hogy a több mint tíz éve együtt dolgozó formáció egyfajta zenei összegzést mutatott be a színpadon. A quintet első közös munkája Kassák Lajos szabadverseinek megzenésítése volt. Ezt követte Tandori Dezső költészetének zenei feldolgozása, és a tragikusan fiatalon elhunyt, vajdasági származású Sziveri János verseinek újragondolása. A legfrissebb közös anyag pedig Eszterházy Péter prózáiból építkezik. A most bemutatott koncert során mindegyik szerző munkásságából hallhatott részleteket a közönség, ám a fókusz ezúttal Sziveri János műveire helyeződött, tisztelegve ezzel a térség kiemelkedő költője előtt.

Harcsa Veronika énekes: „Ez egyfajta szerelemprojekt, és elhatároztuk, hogy még további költőket keresünk, akiknek a műveihez hozzá tudnánk nyúlni. A zene maga nagyon erősen gyökerezik a szabad improvizációban, és maguk a kompozíciók is nagyon kortárs hangulatúak, és ezért a költők közül is mindenképpen olyat akartunk választani, akiknek a költeményeire rímel ez a fajta zenei világ. Így találtuk az elképesztő játékos, ugyanakkor nagyon mély Tandori Dezsőt, másrészt pedig Sziveri Jánost, aki Keszég Lászlónak volt a személyes kedvence.”

A koncert a Kosztolányi Dezső Színház 30 éves jubileumi évadának részeként kapott helyet, és méltó pillanata volt az évadzáró eseménysorozatnak. Az évad azonban még tartogat egy különleges eseményt: Thomas Mann Halál Velencében című művének színpadi adaptációját Csuja László rendezésében, Kulka János főszereplésével láthatja a közönség, mellyel a színház lezárja idei évadát. Az előadás egy idős karmester belső vívódásait mutatja be egy hegyi szálloda magányos szobájából indulva. A férfi az esti koncertre készül, de a megszokott rend felborul: a taxi késik, az idő elnyúlik, az addig otthonos egyedüllét idegenné válik. A világ, amelyet ismert, lassan elcsúszik körülötte – valami végleg megváltozik.

A Kosztolányi Dezső Színház ezzel az évaddal nem csupán múltjára emlékezik vissza, hanem jövőbe mutató művészi irányvonalat is kijelöl. Egy olyan alkotói közösségként pozicionálja magát, amely bátran kísérletezik, határokat feszeget – és mindezt egy közönséggel együtt lélegző térben teszi, ahol a kultúra egyszerre élmény és gondolat.