Péter László Hërnyóvétëk című könyvét mutatták be Sándoregyházán

A 85 oldalas könyv 2024. novemberében került ki a nyomdából és az 1941-ben Bácskába telepített, majd 1944-ben Magyarországra elűzött bukovinai székelyek sorsát örökíti meg.

A sándoregyházi bukovinai székelyek elődei is Hadikfalváról érkeztek az Al-Duna mentére 142 évvel ezelőtt. Ez tette különösen érdekessé a bemutatót a Bonnaz Sándor Magyar Művelődési Egyesület tagjai számára.

Csernik János, az egyesület titkára: „Láttuk, hogy Szabadkán volt a könyv bemutatása, és akkor érdeklődtem, én is megrendeltem egy könyvet a postán keresztül, és utána egy ismerősöm megkért, szólt, hogy ha akarjuk, mi is meg tudnánk szervezni, és akkor megbeszéltük a gyűlésen a tagokkal, úgy hogy meghívtuk Sándoregyházára, hogy szervezzük meg a bemutatást.”

A könyvbemutatóra Székelykevéről, Keveváráról és Hertelendyfalváról is érkeztek érdeklődők. Annak ellenére, hogy az al-dunai bukovinai székelyek jó ismerői népcsoportjuk történelmének, mindig lehet újat tanulni elődeik múltjáról.

Binec Margit, nyugalmazott magyartanárnő: „Elhangzott ma este, hogy nagyon gazdag a székelység irodalma, tehát még sokan foglalkoztak vele és írtak róla, de mindig lehet újat. És azt, amit én ma este hallottam, az majdnem minden új volt. De az, ami megmaradt legnagyobb benyomás, az ahogy befejezte a szerző az estet, hogy egy olyan nép vagyunk, aki szorgalmas, kitartó és azt a csodát, hogy két év múlva egy vasútállomást tudnak építeni oda, ahova kerültek, házakat, és aztán megint menni kell tovább, újra van erejük építeni, tenni a dolgukat, és nem utolsó sorban, sok gyereket nevelni.”

Péter László író a sorrendben hatodik megjelenített könyvében foglalkozik az a negyvenhárom bukovinai székely férfi sorsával, akit családjukkal együtt a partizánok elfogtak Szabadkánál. A férfiakat hetekig fogva tartották, majd egy kivételével legyilkolták őket. Az áldozatok emlékét őrzi az 1944-45-ben ártatlanul kivégzettek emlékére készült szabadkai Vergődő madár szobornál a márványtábla, de a különböző adatközlőktől szerzett lejegyzések alapján a nevek különböznek egymástól. Erre, illetve hasonló kérdésekre tér ki és keres magyarázatot a könyv szerzője.

„Mivel ez közvetlenül nem érintette az al-dunai népcsoportot, akkor nehezebben igazodik a történetünk eme fejezetébe, ebbe a részbe. Itt a negyvenegyes elvándorlás és a bácskai letelepített bukovinai székelyeknek sorsáról van szó. Eléggé keserves háború alatt menekülni, áttelepülni, aztán újra menekülni, tehát a sors iróniája, hogy a bukovinai székelység állandóan vándorol, áttelepszik, vagy éppen menekül. Ez az al-dunaiakat már nem annyira érintette, mivel hogy ők már megtelepedtek és meggyökeresedtek.”

Az adatgyűjtésben a már megjelent könyvek és dokumentumok voltak a szerző segítségére, valamint Kóka Rozália mesemondó, néprajzkutató, író és Rudolf László családfakutató, helytörténész segítettek neki. A könyv az Életjel Könyvek gondozásában jelent meg.