Petőfi Sándor tradíciója a szerb irodalomban és kultúrában
Szó esett a nemzet költőjének hagyományairól a szerb irodalmi kultúrában, valamint ismertségéről a szerb közösség köreiben, emellett szerb fordítóiról is. Petőfi Sándor első műve 1842-ben jelent meg, műveinek szerb fordítási kultúrája pedig már 1855-ban elkezdődött, ráadásul Jovan J. Zmaj nevéhez fűződik.
Faragó Kornélia, egyetemi tanár: „Én legfőképpen az Első Világháború előtti recepciós szövegekkel foglalkoztam. Nincs belőlük sok de van közöttük nagyon alapos is. Az első ilyen szöveg a János vitéz.”
Petőfi Sándor mágiája az egyszerű fogalmazásában rejlett. Egyszerűsége nehezen imitálható, emellett nehezen lehetett új hangot találni ebben a népies vonalban, ezért fordítása sem könnyű feladat - mondta Marko Čudić, egyetemi tanár.
„Ha ebből indulunk ki, hogy ha őt nehéz imitálni, nehéz utánozni és ha abból indulunk ki, hogy a fordítás is egyfajta utánzat, akkor szerintem a válasz elég egyértelmű, azaz nehéz fordítani is, mert olyankor is általában rossz utánzatot kapunk. Azért sikerült néhány nagy szerb költőnek még akkor is, ha talán tehetségben nem vehetik fel a versenyt Petőfivel, de azért sikerült.”
A rendezvényt közösen szervezte a VM4K, a Matica srpska valamint a budapesti Szerb Intézet. A beszélgetés kezdetén beszédet mondott Fremond Árpád, az MNT elnöke, Pera Lastić, a budapesti Szerb Intézet igazgatója valamint a Matica srpska elnöke, Dragan Stanić.
