Szabadkán tartották a Vajdasági Magyar Kórusok XXIV. Találkozóját
Teljesen megtelt énekesekkel és zenekedvelőkkel a szabadkai Szent Teréz-székesegyház vasárnap délután. A házigazda szerepét pedig a szabadkai Pro Musica Kamarakórus töltötte be.
Csikós Krisztina, elnök, Pro Musica Kamarakórus, Szabadka: „A célkitűzéseink között szerepel, hogy minél több fiatalt vonjunk be a kóruséneklésbe és úgy érzem, hogy ezt a célt teljesítettük. Ezt látni fogjuk a mai produkciónk alkalmával is, hogy közel 30 énekes fog ma a Pro Musica Kamarakórus színeiben színpadra állni.”
A töretlen népszerűségnek örvendő esemény társszervezője a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség.
Sutus Áron, elnök, Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség: „Ebben óriási munka van és nagyon hálásak vagyunk a karnagyoknak és természetesen a szervező titkároknak is, hiszen rengeteg próba mindez mögött, rengeteg vállalás és ahogy szokták mondani rengeteg lemondás is. De azt gondolom, hogy ez a mai nap is bizonyítja azt, hogy ilyen csodálatos pillanatokkal tudnak aztán megajándékozni minket.”
A Vajdasági Magyar Kórusok Találkozójának megvalósulását a Magyar Nemzeti Tanács is támogatta. Hugyik Richárd, az MNT Végrehajtó Bizottságának művelődéssel megbízott tagja: „A Magyar Nemzeti Tanács ezt kíséri, támogatja. Úgyhogy nemcsak a lokalitás, hanem az egész univerzális emberi létezésben a zene központi jelentőségű, és ezt most itt a szabadkai Szent Teréz-székesegyházban meg is tapasztalhattuk. Reménykedek benne, hogy a következő években ez a tendencia tovább folytatódik és erősödik az összetartozás érzése.”
Az eseményre Temerinből, Magyarkanizsáról, Újvidékről és Zentáról, de Kúláról, Óbecséről, Tornyosról és Nagybecskerekről is érkeztek kórusok.
Góli Csilla, alpolgármester, Szabadka: „A kórusének, az egyházi ének is egy alkotóeleme a kultúránknak, az identitásunknak és konkrétan ahol most vagyunk, szabadkai Szent Teréz-székesegyház is biztosította a történelem folyamán, olyan időkben, amikor viszontagságok miatt lehet, hogy nem volt szabad éppen annyit vagy úgy magyarul beszélni és főleg nem énekelni, akkor ez a templom is helyet adott a kórusoknak, a hívőknek, hogy a miséken az énekekben tudjanak magyarul beszélni és magyarul énekelni. Rendkívül fontos ez, amit a karnagyok és az énekesek képviselnek és továbbvisznek a jövő nemzedékének.”
A kórustalálkozó közös énekléssel zárult.
