Szél viszi táncba
Egyszer nem elég olvasni Csík Mónika legújabb verseit, mert a haikukat mindig kétszer olvassák: először értelemmel, utána pedig érzelemmel. A költőnő ez alkalommal a legrövidebb versformát választotta kifejezésének eszközéül, ahol mindössze három sorban, a sorokon belül pedig öt, hét és öt szótagban kellett besűríteni a gondolatát. Csík Mónika pedig alighanem az egyetlen költőnő, aki haikukat ír magyarul: „Ez a pindurka versforma a tömör fogalmazásra és arra ösztönzött, hogyan lehet fókuszáltan és koncentráltan megfogalmazni mondanivalót csupán néhány szóban. Egyébként a természetközeliség mellett igyekeztem a bennünket körülvevő világot, ezt a vajdasági létet valamiképpen versekbe vinni.”
Az elmúlt esztendőben öt könyvet adott ki az Életjel Kiadó, a Szél viszi táncba című kötet pedig a kétszázadik kiadványa.
Dévavári Beszédes Valéria, elnök, Életjel Könyvek: „Ez a száz haiku elmondja, hogy mit jelent vajdaságban az Életjel, hogy mit jelent egyáltalán vajdaságinak lenni. Az a szerencsénk, hogy Csík Mónikának a nyelvi gazdagsága a fiatal íróink közül a legszínesebb.”
A verseket Janovics Erika illusztrálta. A rendkívül tömör versformához remekül illeszkedik az érzelemgazdag képanyag: „Egyszerű levegős akvarellek kidolgozása kíséri a szöveget, a négy fejezetnek külön színárnyalatai vannak.”
Aki élvezni akarja a vajdasági szép magyar nyelvnek a gazdagságát, annak érdemes Csík Mónikának nemcsak a haikuit olvasni, hanem az összes többi munkáját.
