Szilasi Nap Muzslyán - csak úgy pengtek a citerák

Ez volt a vajdasági citerások eddigi legtömegesebb éves rendezvénye. A több mint háromórás műsor alatt harminc produkciót mutatott be a 160 citeraszólista, citerakettős és citerazenekar.

A rendezvény hagyományosan Fehér Ferenc: Apám citerája című versével kezdődött, Mák Andrea előadásában, Lele József citerakísérete mellett.

A találkozót Kerekes József, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke nyitotta meg.

„Fontos, hogy az utókornak átadjuk. Nagy öröm számunkra, hogy láttuk, hogy mennyi gyerek van itt, a fellépők között, és tudjuk, hogy nemcsak múltunk volt, jelenünk is van, de ez által jövőnk is lesz, hogyha a hagyományainkat tovább tudjuk adni, tovább tudjuk ápolni és meg tudjuk őrizni.”

A Magyar Nemzeti Tanács tavaly a kiemelt jelentőségű regionális rendezvények közé emelte a Szilasi Napot.

Tóth Ramóna, az MNT Végrehajtó Bizottságának tagja: „Ma itt voltunk a 21. rendezvényen, amelyen azt kell mondani, hogy egyre többen vannak, és jó látni, hogy egyre több fiatal van, hogy érdekli őket ez az ősi hangszer, szívesen játszanak rajta. Úgyhogy a Magyar Nemzeti Tanács biztos, hogy továbbra is támogatni fogja ezt a megmozdulást.”

A rendezvényen Szilasi Mihályra, a muzslyai citerazenekar alapítójára, az úgynevezett „sánta citerázás” úttörőjére emlékeztek. Lele Józsi bácsi is tagja volt annak a zenekarnak és igyekszik továbbadni a hagyományt.

Lele József, citeraoktató, Muzslya: „Hát a „sánta citerázást” csináljuk, mert mindig azt tanítom, mikor elkezdek velük dolgozni, mikor már ott van, hogy na, most már elég jól csinálják, akkor gyerünk át a „sánta citerázásra”. Azt nem szeretném, hogy kihagyjuk, mondjuk, hogy ez Muzslyán hagyomány kell, hogy legyen. Még én élek, ez biztosan, hogy ez így lesz. Hát most aztán, hogy hogy lesz, nem tudom.”

Tanítványokból pedig nincs hiány. A próbákon ők is igyekeznek elsajátítani az említett játékstílust.

Szalma Árpád, citerás, Muzslya: „Tizenkét éve citerázom. Igazából a citera az nagyon megfogta a szívemet, nagyon szeretem a citerajátékot, többször otthon is hallgatom.”

A Szilasi Nap elképzelhetetlen a csókai származású, Budapesten élő Borsi Ferenc citeraművész nélkül.

Borsi Ferenc, citeraművész, az Óbudai Népzenei Iskola tanára, Magyarország: „Úgy érzem, hogy olyan szellemi kincs van ebben a műfajban, amit érdemes művelni, továbbadni. Még mindig tanulom ősz fejjel, és még mindig vannak új meglepetések.”

A citeramuzsika kedvelők találkozója ezúttal is megmutatta, hogy a hagyomány ápolása mellett a rendezvénynek közösségmegőrző szerepe is van.

Sutus Áron, elnök, VMMSZ: „Örömteli az, hogy ennyien kezükbe veszik a magyarságnak e fontos hangszerét, a citerát és a mindennapjaik része is. A folytonosság ebből ered, a citera iránti szeretetből, a közösség iránti szeretetből, az elődök iránti szeretetből, és hát abból is, hogy ez valahol itt, vajdasági szinten is egy összetartozás-érzést nyújt.”

A citerázás az első Durindó megszervezésével - a múlt század hetvenes éveiben - vált újra élő hagyománnyá.