Tükörkép háttérrel

Az Életjel Kiadó gondozásában megjelent mintegy 150 oldalas mű jellegét tekintve néprajzi memoár, amelyben novellák és rövid történetek szerveződnek összefüggő emlékirattá. Földi Erzsébet a családja 20. századi krónikáját írja meg, amelynek szereplői gyarló kisemberek ugyan, de alapvetően jó emberek és többnyire ilyen értékeket is hagynak utódaikra. Újdonsága abban rejlik, hogy Szabadkának egy kevésbé ismert képét mutatja be: a se nem a polgársághoz, se nem a proletariátushoz tartozó kisemberek életét. A kötet fedőlapját Kerekes Sándor festő alkotásának részlete díszíti.

Földi Erzsébet, író, Szabadka: „Úgy érzem, hogy az emberek itt láthatóan szerepelnek, vagyis leírtam őket, ha nem is úgy, hogy kék szemű és fekete hajú, de látni az embereket. Viszont az emberek egymás közötti kapcsolatai, a szomszédi viszonyok, az épületek, a kertek, a munkálatok, a minden, az az ő hátterük, tehát ők abban élnek, abból emelkednek ki, és ezért gondoltam, hogy az akkor legyen tükörkép, de háttérrel.”