Világörökség lett a kékfestés
A jelölést Magyarország, Németország, Ausztria, Csehország és Szlovákia közösen nyújtotta be. A kékfestés textilszínezési és -mintázási eljárás, amely a 18. és 19. században terjedt el Közép-Európában, leginkább len- és pamutvásznat, valamint selymet festettek kékre úgy, hogy a kelmére előzetesen úgynevezett gátlóanyagot nyomtak, ez a fehéren maradó felület adta a mintát, majd a kelmét indigóra színezték.
Fotó: MTI/Ujvári Sándor - A 2017. március 27-én készült felvételen Bakos Zoltán István kékfestő népi iparművész a bácsalmási kékfestő műhelyben. A műhelyt a Skorutyák család alapította 1879-ben.
A mauritiusi fővárosban hétfőn kezdődött és december elsejéig folyó ülésen több mint 40 hagyomány jelöléséről döntenek, köztük van például a kazah lótenyésztés hagyományos tavaszi fesztiválja, az ősi japán vallási rituálé, a laoszi naga kézművesség, az ománi ló- és tevelovaglás hagyománya, a lengyel jászolkészítés vagy a svájci–osztrák lavinakockázat-mérés gyakorlatának hagyománya.
A szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló UNESCO-egyezményt 2003-ban fogadták el. A szellemi világörökség az ősöktől örökölt hagyományokat, kifejezésmódokat, előadóművészeteket, ünnepi rítusokat, társadalmi gyakorlatokat, régi tudományágak tudásanyagát tartalmazza.
A szellemi kulturális örökség UNESCO listáján jelenleg szereplő magyar elemek a Kodály-módszer, a busójárás Mohácson, a táncházmódszer, a matyó népművészet és a solymászat.
