Az omladozó épületek felújítását várják a nagybecskerekiek a kulturális főváros cím elnyerésétől
Lezárták a városi kórház sürgősségi osztályának a főbejáratát, az uszodát sem használhatják az épületek rossz állapota miatt. A sors fintora, hogy március 21-étől a Bega-menti város Szerbia Kulturális Fővárosa címnek a viselője, és ennek apropóján több felújítást is beígértek.
A városban közel hatvan olyan épület van, amely komolyabb felújítást igényel. Szinte naponta látni, hogy szalaggal kerítenek körbe újabbat és újabbat. Az önkormányzatban egyelőre nem látnak megoldást a helyzetre.
Kelemen Imre, pedagógus: „Szemtanúi vagyunk az utolsó évtizedben, hogy Becskereken, főleg a központban a régi épületek nagyon tönkremennek, nincsenek egyáltalán karbantartva. Igazából valamelyik igen, de nagyon sok nincs. Düledezőben. Van, amit már, óriási épületet lebontottak, és rengeteg helyen el van kerítve a járda, mert valami vakolat, erkélyről hullik le valami, úgyhogy lassan kerülgetjük a kerítéseket, amikor végigmegyünk a központi főutcán. Most itt valószínűleg arra hivatkoznak, hogy a rendezetlen tulajdonjogi viszonyok végett ezt nem lehet, de én gondolom, hogy azért más városban nem ilyen a helyzet a központban. Hogy nem lehet rendben, karbantartani azokat a szép épületeket, amelyek még a 19. század végén, 20. század elején épültek?”
Az volt az elképzelés, hogy a Szerbia Kulturális Fővárosa cím viselése idején Nagybecskereken tucatnyi, zömében a kulturális életet szolgáló beruházást fognak megvalósítani. A pályázatot meg is hirdették, de nemrégiben Simo Salapura polgármester visszavonta - azzal a megindokolással, hogy nincs meg az ehhez szükséges keret.
„A múlt héten megjelent hivatalosan, hogy a pályázatokból nem lesz semmi. Mivel nincs az önkormányzatnak erre pénze. Emellett szó volt, hogy az idén, amikor mint kulturális főváros, a városháza épületén, majd újból Zsolnay tető, vagyis cserép lesz, amiből szerintem nem lesz, nem most, hanem ki tudja mikor. A színház épülete, vagyis a belső, a barokk épület belső részét is kellett, hogy felújítsák, azt se látjuk, hogy ott valamilyen munkálatok folynak, úgyhogy az egész az egy nagy tengődés és visszafejlődés” - teszi hozzá Kelemen Imre.
Azt, hogy Nagybecskerek mindenkori önkormányzata hogyan viselt gondot az építészeti hagyatékról, azt Nepomuki Szent Jánosnak, a város védőszentjének a története is illusztrálja, emlékeztet Balázs József, helyi nyugdíjas:
„Erre a helyre egy kétméteres fából faragott Nepomuki Szent Jánost helyeztek el. Ez nagyon sokáig itt volt, díszelgett, vigyázta a várost. Majd a háború után, az 1940-es években valakik ellopták. Ez a kupolarész, amelyben most elhelyezkedik az új szobor, ez valójában üres volt 2008-ig, amikor Monsignore Huzsvár püspök indítványozására beindult az a folyamat, hogy vissza kellene állítani Nepomuki Szent János szobrát. Ebben jó partnerre talált az akkori vallásügyi miniszternél, Naumov Ivánnál, aki egyébként nagybecskereki születésű ember volt, és az ő kezdeményezésére Zoran Jezdimirovics szobrász kiöntötte bronzból ezt a szobrot, nem kétméteres nagyságban, kisebbe, de ugyanolyan kinézete volt, mint az eredeti faszobornak, és 2008. május 16-án, Nepomuki Szent János napján ezt a szobrot itt fölavatták. Érdekessége az, hogy épp akkor nevezték ki Németh László püspököt Huzsvár László püspök utódjaként, úgyhogy mind a két püspök ezen a szentelésen és ezen az eseményen részt vett. Most ha visszatérünk a mai időbe, akkor egy szomorúsággal fejezném be ezt a kis történetet azzal, hogy íme, ez a szobor, amely bronzból van és amely szép volt, a város elöljáróinak jóvoltából ezt egyszerűen fehér falfestékkel lefestették úgy, mint a falat. Hogy most ennek mi az oka, hogy ne legyen jelentősége a szobornak, vagy gondatlanság, vagy valami más, én ebbe nem mennék bele, csak részünkre azért ez egy szomorú dolog, meg kulturális szempontból is, hogy néz ki egy bronzszobrot lefesteni falfestékkel.”
A II. világháború óta Nagybecskerek arculata folyamatosan változott.
Dorogi Endre, pedagógus: „A vajdasági városoknak megvolt egy jellegzetes Pannon kinézésük. Egy központi tér, amelyről főutak négy irányba vezettek. Valakinek ez nem tetszett, vagy nem volt megfelelő, és megint ez a lerombolás. Különösen ez a víztorony hátunk mögött, amely valójában nem illik abszolút semmilyen szempontból városunk kinézésébe. És ami még nagy abszurdum az egész, egyáltalán nem szolgált annak, aminek tervezve lett, hogy fönt a tetején nagy tartálya legyen. Szóval egy hosszú, évtizedes urbanisztikai lerombolásról van szó. De ahogy veszem észre, hogy jártam pár várost Vajdaság-szerte, a régi, jellegzetes Pannon típus lassan mindenhol eltűnik.”
A Szerbia Kulturális Fővárosa cím birtoklásának az egyik hozadéka az volna, hogy mentsék a város építészeti örökségét. De komolyabb munkálatokat még nem látni.
Jenovay Lajos, társulatvezető, Madách Amatőr Színház: „A november elsejei események következtében a felügyelőség megszigorította az ellenőrzéseket, és ennek a kapcsán is több közintézményt is, valamint épületet veszélyesnek ítélt, meg lezárta a körülötte lévő területet. Mondjuk látjuk, az egyik legimpozánsabb épületünk a bíróság épülete körül is el van kerítve, hogy veszélyes előtte járni, előtte menni. Valamint több épület a város központjában is, a volt valamikori Daun Palota, az egykori áruház, amely később az áruház épülete lett, úgyhogy tényleg az, ami tulajdonképpen Becskerek ékköve és büszkeségei kellene, hogy legyenek, azok sajnos elég romos és megviselt állapotban vannak. Ennek talán a legismertebb és legjelentősebb, legjobban ecseteli, hogy milyen állapotban van tulajdonképpen a város területén lévő Pin villa épülete.”
A pályázat visszavonása miatt kérdésessé vált a kulturális – köztük a kisebbségi nyelven bemutatott - programok megvalósítása is, hívja fel a figyelmet a társulatvezető: „A Művelődési Minisztériummal kellett volna aláírni a szerződést, és a már december folyamán kiírt pályázatot a múlt héten a polgármester megsemmisítette, tekintettel, hogy a forráshiányra való hivatkozásként. Ugyanis a megbeszélt eszközöket nem írták alá az önkormányzat és a Művelődési Minisztérium nem írta alá a szerződést, amelyből ezeket a programokat kellett volna felújítani. De tudtom, szerinte elvileg vannak olyan épületek is, amelyek még hál' Istennek funkcióban vannak és működnek, de azért az idő vasfoga már rajtuk is látszik, mint amilyen tulajdonképpen a nagybecskereki színház épülete. Tervek közt szerepelt, amikor indult ez az egész program, a színház épületének a belső, magának a színházteremnek is a felújítása is, de egyelőre még erről sem tudunk semmi közelebbit.”
Azt, hogy lehetne másképpen is viszonyulni az épített örökségről, azt megmutatta egy beszélgetés a muzslyai Szervó Mihály Általános Iskola 2012-es német nyelvi táborában.
Hallai Zoltán, nyugalmazott történelemtanár: „Meghívtuk az osztrák kultúrattasét, és a városelnököt, és érdekes, hogy a megnyitó után az osztrák kultúrattasé átnyújtotta a város polgármesterének azt a bizonylatot, amellyel bizonyította, hogy az 1912-ben megépült kovácsoltvas kapu és a kerítésnek lejárt a 100 éves garanciája. A városelnök nagyon meglepődött, hiszen ez bizonyítja azt, hogy Ausztria, amit befektetett pénzt, illetve az osztrák-magyar monarchia még most is gondot vezetnek róla.”
Nagybecskerek március 21-étől egy évig lesz Szerbia Kulturális Fővárosa. Eddig annyi történt, hogy elkezdték a Szociális Központ épületének felújítását, a Városi Múzeumnál pedig a járdát kövezték le. Közben új dróthálóval burkolták be Daun Gyula omladozó palotájának a homlokzatát.
