Népünnepély Hertelendyfalván
A hertelendyfalvi református templomot 1902. szeptember 28-án szentelték fel, a mellette felépült német-szlovák evangélikus templommal egyidőben. Azóta a két templom közös ünnepe a kirváj, amely faluünneppé vált. A református gyülekezetben 2007-ben született meg az ötlet, hogy legyen ez a nap a Hertelendyfalváról elszármazottak találkozója is egyben. A presbiteri határozat értelmében a találkozót minden öt évben tartják meg, így az idén már negyedik alkalommal szólították haza azokat, akik távol élnek szülőfalujuktól.
Lőcsei Antal, szervező, Hertelendyfalva: „Ahhoz képest, hogy egy kicsit későn fogtunk hozzá a szervezéshez, elég sok vendég hazajött. Jöttek meghívott vendégek, három csoport, a testvérgyülekezet Hidasról, Székelyföldről – Kőhalomról jött egy csoport, és most újonnan egy csoport, a Turán Szövetség része. Ez most újdonság. Rendhagyó az idei világtalálkozó, mert a templomunk is 120 esztendős, így most összejött minden. Ahogy elindult, úgy néz ki, hogy erős és jó lesz."
A találkozónak szánt estén a vendégek megtekinthették a hertelendyfalvi születésű Ömböli Lajos alkotásaiból készített kiállítást, majd Lőcsei Antal mesemondó mondta el a székelyek és bukovinai székelyek történetét. A művelődési műsorban a helyi Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület Aprócska gyermektánccsoportja és Ifjúsági hagyományőrző csoportja mutatkozott be és nyerte meg a közönség tetszését.
A hazalátogatók között olyanok is vannak, akik a tengeren túli Kanadából utaztak haza erre az alkalomra.
Biszak György, Kanada: „Ezt planíroztam, hogy eljöjjek erre az eseményre és nagyon örülök, hogy látom, hogy a falu hogy összetart, a magyarság, és mit mondjak mást? A szívem tele van, többet nem birok mondani, mert ez nekem nem történik meg sűrűn, nagyon-nagyon boldog vagyok."
A műsor székely bállal folytatódott Vigadjunk újra együtt itthon mottóval, melyhez a talpalávalót hertelendyfalvi zenészek húzták. A vendégek között akadtak olyanok, akik aktív tagjai voltak a helyi egyesületnek, és azóta is figyelemmel kísérik a szülőfalujukban történő eseményeket. Kerekes Pál kimondottan a találkozóra érkezett Svédországból.
„Van változás az egyesületben, megújult... ami az építkezést illeti, megújult, a többi más, az ugyanaz, minthogyha nem mentem volna el soha a faluból."
Vidám zeneszó mellett folyt a mulatság, a társalgás, a régi emlékek felidézése. Öröm volt újra együtt lenni.
