Palics éke: a Víztorony - Újra eredeti fényében
„Csak a felületes szemlélőnek tűnik úgy, hogy a vajdasági városok annyira hasonlítanak egymáshoz, mint egyik tojás a másikhoz. Igaz, mindegyiknek a közepén ott ágaskodik a városháza vagy a templom tornya, elég sok bennük a zöld terület, s az is igaz, hogy többségük szélesen elterpeszkedve simul bele a környező szántóföldekbe, szikesekbe, szőlőskertekbe vagy gyümölcsösökbe. De mégsem azonos minden. Van, ahol a városmag hajdani falakat, a történelmi folytonosság százados tanúit rejtegeti. Máshol a falu gyors városiasodásának nyomait látjuk. S van olyan is, mint például Szabadka esetében, amikor a fejlődés egy adott pillanata hagyta ott jegyeit a városképen” – így ír Duranci Béla Szabadka szecessziós jegyeiről. A művészettörténész teljes joggal és megalapozottsággal állapította meg, hogy Szabadka városképét alapjaiban határozta meg a 19. század végének és a 20. század elején stílusirányzata, a magyar szecesszió. És ahogyan Szabadkát, úgy a közeli fürdővárost, Palicsot is ez a stílus formálta a mai képére.
Palics a 19. század végén híres fürdőváros és üdülőhely volt. A 20. század elején a gyógyfürdő felújítását és bővítését Komor Marcellre és Jakab Dezsőre bízták, azokra a tervezőkre, akik egyebek mellett a szabadkai Városházát és a Zsinagógát is megálmodták. Palics kiemelt épületei, a Vigadó, a Zenepavilon és a Víztorony így az akkor népszerű magyar szecesszió jegyében épült meg, és csakhamar a település jelképeivé váltak.
A Víztorony épülete voltaképpen három szerepet töltött be már az elejétől kezdve: egyrészt a palicsi park és a fürdő bejárataként funkcionált, másrészt itt volt az 1897-ben indított Szabadka-Palics villamosjárat fedett megállója, és harmadrészt – természetesen – ivóvíz tárolására használták.
A 31,75 méter magas tornyot a fedett villamosmegállóval egy áthidalás kötötte össze, és ez volt maga a bejárat, ami székelykapuhoz hasonló formában készült el. A Víztorony legfőbb díszítőmotívuma a szív, amely mindkét egységnél a torony alatt körbefutó fagyűrűt csipkézi, de figyelemreméltó az oszlopokba faragott, kékre, sárgára és pirosra színezett díszítés is. A tornyon az indák, levelek, virágok és szívek mellett a Nap és Hold motívumai is megtalálhatók.
Az idő azonban megtette a magáét, ezek az épületek az utóbbi több mint száz év során egyre inkább lepusztultak, nagyobb javításokat, felújításokat nem végeztek rajtuk a közelmúltig. A víztorony is szomorú látványt nyújtott még tavaly, ám Szabadka és Palics szecessziós örökségének a megőrzése érdekében a Vajdasági Magyar Szövetség a felújítását kezdeményezte. És volt is mit tenni.
Dencs Valéria, igazgató, Palics Park Kft.: „A Víztorony sajnos olyan állapotba került az elmúlt évek alatt, hogy elkerülhetetlen volt a felújítása. 21,4 millió dinárba kerül maga a felújítás, amely a zsindelytetőnek a teljes cseréjéről szól, a homlokzati elemek javítása és olyan restaurációs munkálatok folynak, ahol az oszlopok nem lettek eltávolítva és nem lettek újak kihelyezve, hanem a régiek lettek úgy felújítva, hogy a műszaki ellenőr szavaival élve, a mi életünkben már nem kell ezen gondolkodnunk, hogy fel kell-e még újítani a Víztornyot.”
Lecserélték tehát a faelemeket, a zsindelytetőt, felújították a díszítőelemeket, és az egész épület új festést és megvilágítást kapott. Mivel ez egy nagy értékű, műemlék jellegű épület, a Műemlékvédelmi Intézet felügyelete mellett zajlottak a kivitelezési munkálatok. Arra is figyelni kellett, hogy mára a Víztorony már nem a bejárat-villamosmegálló-víztározó szerepét tölti be, ezért új szemmel kellett hozzáállni a felújításához.
Szűcs Balázs, igazgató, Szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet: „A funkciójukat többé-kevésbé elvesztették ezek az épületek, mert hát a 21. században vagyunk, és ez egy természetes folyamat, hogy az épületek megrongálódnak, elhasználódnak, megélik az életciklusaikat. És amennyiben találunk egy új funkciót egy gyönyörű épületnek, akkor szerencsések vagyunk, hiszen akkor van miért felújítani valamit. Mert ez egy óriási gond, hiszen az egy dolog, hogy meg kell védeni valamit, de senki nem akar részt venni abban a jelenetben, hogy végignézzük, ahogy összedől. Úgyhogy feltétlenül az az elsődleges cél, hogy ezeknek új funkciót találjunk, és utána pedig, ha már van egy új funkciója, akkor már könnyű azon gondolkodni, hogy miként újítsuk fel, milyen anyagokat használjunk, milyen legyen a struktúrája az épületnek, kell-e átalakítani az új funkcióhoz valamit. Általában kell, de ezt is olyan kereteken belül, hogy még megőrizze a lényegét az épület.”
A palicsi víztornyot 1912. szeptember 15-én adták át rendeltetésének. Ugyanazon a napon, amikor a többi meghatározó épületet, a Vigadót, a Zenepavilont és a Női fürdőt, na, meg nem mellesleg a szabadkai Városházát. 112 évvel később ismét átadták a Víztornyot, amely most már ismét teljes pompájában várhatja a Palicsra látogatókat, és méltón viheti hírét a szecessziós településnek.
