2004. december 5-e egy keserű nap a külhoni magyarok számára
2010 óta ugyanakkor a teljes nemzetpolitikai irányváltásnak köszönhetően pozitív értelemben változott a határon túli közösségekhez való anyaországi hozzáállás.
Pedagógusként elkeserítő emlék a 2004. december 5-i népszavazás a hajdújárási Szalai Eszter számára. Borzasztó érzés volt - mesélte a ma már nyugdíjas tanító.
„Az anyaország, hogy nem ismert el bennünket, pedig mi is ugyanolyan magyarok vagyunk, mint ők. Nagyon, nagyon emlékszem arra, hogy Hódmezővásárhelyről az akkori polgármester fölkínálta nekünk pedagógusoknak, hogy ilyen tiszteletbeli állampolgárságot kapunk, és még oklevelet is kaptunk vele.”
Brezovszki Roland néptáncoktató a 2004-es népszavazást megelőző napon találkozott magyarországi barátaival, akik azt mondták, ne vegye a szívére, de valószínűleg úgyis megbukik a külhoni magyarok kettős állampolgárságának a kérdése.
„Természetesen nem úgy éltük meg ezt, hogy az anyanemzet lemond rólunk, de nagyon, nagyon rossz érzéssel töltött el bennünket, hiszen abban az országban, ahol mi élünk, itt Szerbiában, ezt föl nem tudják fogni, hogy hogy lehet, hogy az anyanemzet így gondolkodik, vagy legalábbis befolyásolni tudta azokat a polgárokat, akik egy kicsit másképp gondolkodnak. Én mindig azt tartom szem előtt, hogy akit a jó Isten nem áldott meg azzal, hogy nemzetben gondolkodó lelke legyen, akkor ezt nem fogja megérteni sohasem.”
2010-ben a hatalomra kerülő Fidesz-KDNP pártszövetség célja az volt, hogy enyhítse a 2004-es eredménytelen népszavazás okozta sebeket, így az akkor megalakult magyar országgyűlés legelső intézkedései között, elsöprő többséggel szavazta meg a kettős állampolgárságról szóló törvényt, amely lehetővé tette, hogy a külhoni magyarság közjogi értelemben is a nemzet részéve váljon.
