Magyar Levente: a magyarságunk közös megélése 1848 legfontosabb öröksége

Magyar Levente beszédében egyebek mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy magyarnak lenni nem más, mint vállalni azt a megkülönböztetetten nemes, de küzdelmes sorsot, ami nemzetünk egyedülálló sajátja, osztozni áldásaiban és csapásaiban, egész életünkkel hozzájárulni ahhoz, hogy kultúránk ne csak fennmaradjon, hanem újra és újra felvirágozhasson. 

Hangsúlyozta, Magyarországon nem kell mindennap kiállni, megküzdeni az anyanyelvükért, a nemzeti identitásukért, a jelképeikért, intézményeikért, saját és gyermekeik magyarként való méltóságáért, nem kell folyamatosan ellenállniuk a túlnyomó többséghez való idomulás csábításának. 

Nem kell minden reggel újra és újra elhatározniuk, hogy ma is készek a szükséges áldozatot meghozni azért, hogy magyarként élhessenek a szülőföldjükön, és ezt a jogot a gyermekeinek is biztosíthassa, önöknek viszont igen - tette hozzá a politikus. 

Egyúttal emlékeztetett: a horvátországi magyaroknak mindezért nem is olyan régen még fizikailag is meg kellett harcolniuk és szenvedniük.