Meddig lehet egyensúlyozni Kelet és Nyugat között?
Szerbia évtizedek óta hirdetett külpolitikája egyértelműen az orosz és keleti barátságot, sőt testvériséget szorgalmazza. Az ország európai uniós integrációjával ez az irány valamelyest változott, de továbbra is hintázunk kelet és nyugat között. Ez a kényes egyensúly azonban egyre nehezebben tartható, kiváltképp a nagy testvér Oroszország két és fél éve tartó ukrajnai háborúja közepette. Az EU-tagországok szankciókat vezettek be, Szerbia ezt nem tette meg, katonai semlegességre és a jó viszonyok további ápolására hivatkozva.
Jó, nyitott, hosszú és tartalmas beszélgetést folytattunk – összegezte Aleksandar Vučić a Vlagyimir Putyinnal folytatott beszélgetését, amelynek végső üzenete az volt: Belgrád és Moszkva is tovább akarja erősíteni a kölcsönös kapcsolatokat. A két politikus abban is egyetértett, hogy Szerbia és Oroszország kapcsolata szellemi, kulturális és történelmi alapokon nyugszik, és a jó viszonyhoz az is hozzájárul, hogy a két fél ugyanúgy értékeli a jelen és a múlt történéseit. Ez utóbbi megjegyzés sokak számára megnyugvást hozhat, mert az elmúlt időszakban már arról lehetett hallani, hogy megromlott Szerbia és Oroszország viszonya, a belgrádi vezetés egyre több olyan döntést hoz, amely ellentétes az orosz érdekekkel, és a nemzetközi fórumokon is inkább Ukrajna, mint Oroszország mellett áll ki. A szerb köztársasági elnök például a közelmúltban részt vett azon Ukrajna-Délkelet-Európa-csúcstalálkozón, amelyet Dubrovnikban tartottak, és amelynek legfőbb célja a délkelet-európai országok szolidaritásának és támogatásának kifejezése Ukrajna irányába. A csúcstalálkozó végén a résztvevők közös nyilatkozatot fogadtak el, amely tartalmazza az Ukrajna elleni orosz agresszió elítélését, Ukrajna területi integritásának, Kijev euroatlanti integrációjának, Ukrajna energiabiztonságának és a háború utáni újjáépítésének támogatását, valamint az Ukrajnában elkövetett háborús bűncselekmények elkövetőinek megbüntetését. A nyilatkozatot a szerb elnök is aláírta, emiatt pedig számos bírálat érte, mert egyes elemzők szerint ezzel elárulta Oroszországot, vagy legalábbis hátat fordított Moszkvának.
„Szerbia kiáll a saját politikája mellett, és továbbra is képviselni fogja ezt a politikát. Ez egy független, szuverén és szabad ország politikája. Mi a saját érdekeinkkel összhangban fogjuk ezt követni. Igen, támogatjuk Ukrajna területi integritását az ENSZ érdekeivel összhangban, ami nem igaz minden itt jelen lévő országra. Ugyanakkor az Oroszország elleni szankciók bevezetéséből kimaradunk, mert Szerbia ezt a politikát követi.”
Aleksandar Vučić felhívta a figyelmet arra, hogy a beszélgetés során Vlagyimir Putyin kétszer is megismételte: „Ami jó Szerbiának, jó Oroszországnak is, ami jó a szerbeknek, az jó az oroszoknak is”.
„Amit elmondhatok, hogy kifejeztem azon reményemet, ahogy azt már két és fél éve is tettem, hogy Szerbia nem fog büntetőintézkedéseket bevezetni az Oroszországi Föderációval szemben, egyben hálámat tolmácsoltam, amiért az ENSZ-ben különböző határozatokat illetően támogatja erőfeszítéseinket, és különösen amiért Oroszország folyton kiáll Szerbia területi egysége mellett. És ez olyan dolog, ami nem fog változni. Mindenesetre hiszem azt, hogy ez hozzá fog járulni a szerb–orosz kapcsolatok fejlődéséhez, és hogy nemcsak segíteni tudunk egymásnak, hanem kiépíthetjük a bizalmat is a népeink és az országaink között.”
Tény azonban, hogy az utóbbi időben volt néhány olyan eset, amikor a szerb–orosz barátság hívei felvonhatták a szemöldöküket. Ilyen volt például az a hír, hogy Szerbiában gyártott fegyverek kerültek az ukrán harctérre. Belgrád tagadta, hogy fegyvert adott volna el Kijevnek, azt azonban nem zárta ki, hogy egy harmadik félen keresztül az ukrán hadsereg is hozzájuthatott szerb fegyverekhez. Aleksandar Vučić a sokadik felvetésre, illetve kiszivárgott dokumentumra végül azzal reagált, hogy a szerb gazdaság fontos alappillére a fegyvergyártás és –export, azt pedig nem lehet nyomon követni, hogy az eladott fegyverek végül hol kötnek ki. Hozzátette: Szerbiának Oroszországban és Ukrajnában is vannak barátai, hiszen mindkét nép a szláv család része, így a szerbek testvéreinek számítanak. A hírekre Vlagyimir Putyin személyesen nem reagált, de az orosz televízióban számos Szerbiát bíráló anyag jelent meg.
Nyugatra fordulási kísérletnek tekinthető voltaképpen a szerbiai lítiumprojekt is, hiszen a kitermelést a brit-ausztrál Rio Tinto végzi, a legjobban azonban Nyugat-Európa, egészen pontosan Németország várja az eredményeket. Olaf Scholz német kancellár júliusban járt Szerbiában, és részt vett azon a találkozón, amelynek keretében Szerbia és az Európai Unió képviselői aláírták a fenntartható nyersanyagokról, akkumulátorgyártási láncokról és elektromos járművekről szóló stratégiai partnerségi megállapodást.
„Kulcsfontosságú, hogy javítsunk az elektromos mobilitás helyzetén, a lítium pedig pótolhatatlan nyersanyag ehhez. Szükségünk van a lítiumra, ez az elsődleges üzenet, az átállás érdekében, az elektromos mobilitás fejlesztése érdekében. A motor mostanáig nagy szerepet játszott, így lesz ez a jövőben is. Az akkumulátorok szabályozásának ezen aspektusa fontos, az akkumulátorok kulcsfontosságúak a mobilitás szempontjából, és ebben a lítium nagyon fontos szerepet játszik.”
És ugyan Aleksandar Vučić nem beszélt két és fél éve Vlagyimir Putyinnal, megtette ezt helyette Aleksandar Vulin, aki most éppen miniszterelnök-helyettes a szerb kormányban, de vezette már a védelmi tárcát és a titkosszolgálatot, de volt például belügyminiszter is. Szóval, Aleksandar Vulin szeptemberben járt Vlagyivosztokban, ahol találkozott is az orosz elnökkel, akit azonnal biztosított arról, hogy Szerbia Oroszország szövetségese, és sohasem fog csatlakozni a NATO-hoz, ahogy szankciókat sem fog bevezetni Moszkva ellen. Erre a megerősítésre azért volt a leginkább szükség, mert néhány nappal korábban Szerbiában járt Emmanuel Macron francia elnök, akinek a jelenlétében írták alá a szerb kormány tagjai a Rafale vadászrepülőgépek vásárlásáról szóló szerződést, amit egyes elemzők szintén úgy magyaráztak, hogy Szerbia el akar távolodni Oroszországtól, hiszen korábban szinte csak orosz hadi felszerelést vásárolt.
Ilyen távolodó megjegyzésnek volt vehető az is, hogy a Globsec biztonsági fórum prágai csúcstalálkozóján a szerb államfő többször is felhívta a figyelmet arra, hogy Szerbia mindenhol elítélte Ukrajna orosz megszállását, ugyanakkor először fogalmazott kétértelműen az Oroszországgal fenntartott kapcsolatról, amikor azt mondta, nem ápol olyan szoros kapcsolatot Vlagyimir Putyinnal, mint amit sokan hisznek, és Szerbia nem Oroszország trójai falova Európában.
Távolságtartásra utalhat az is, hogy a szerb elnök személyesen nem vesz részt a BRICS kazanyi csúcstalálkozóján, ám Szerbiát népes küldöttség képviseli majd a feltörekvő országok gazdasági társulásának rendezvényén. Az államfő közölte, számos találkozója lesz a napokban, Orbán Viktor magyar és Robert Fico szlovák miniszterelnökkel a felvidéki Komáromban, majd Donald Tusk lengyel és Kiriákosz Micotákisz miniszterelnökkel Belgrádban, végül Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével szintén a szerb fővárosban tárgyal, ezért nem tudja elfogadni a kazanyi meghívást.
„Nagyon tisztességes voltam Putyin elnök úrral, és elmondtam neki, hogy ezeket a találkozókat már korábban megbeszéltük, de elmondtam neki, hogy tisztelt elnök úr, ha nem lennének ezek a találkozóim, akkor is nagyon nehéz lenne elmennem különböző okok miatt, amelyekről Ön tud, és amelyek szempontjából úgy gondolom, hogy megérti Szerbiát. Szerbia az egyetlen ország Európában, írd és mondd, az egyetlen ország Európában, amely egyetlen Orosz Föderáció elleni határozathoz sem csatlakozott, pedig csak ebben az évben 44 született. Tehát 44 különböző megszorító intézkedéscsomagot hoztak csak ebben az évben, és mi egyikhez sem csatlakoztunk, és ő ezt nagyon értékeli. Megmondtam neki, hogy ezzel együtt, ha mindez nem lenne, akkor is nehéz lenne elmennem, de négy miniszterünk is benne lesz a küldöttségben.”
Bárhogyan is lavírozik azonban Szerbia a két oldal között, eljön a pillanat, amikor végleges döntést kell majd hoznia. Hiába fontos ugyanis az orosz barátság, hiszen Oroszország biztosítja az ország gázellátásának jelentős részét, és az ENSZ-ben is folyamatosan megvétózza Koszovó felvételét, ha Szerbia valóban teljesíti stratégiai célját, és belép az Európai Unióba, lazítania kell ezeken a szoros kapcsolatokon Oroszországgal.
Szerbia 2009 decemberében nyújtotta be az európai uniós tagság iránti kérelmét, és 2012 márciusában kapta meg az uniós tagjelölti státust. A csatlakozási tárgyalások 2014 januárjában kezdődtek meg, és a 35 tárgyalási fejezetből eddig huszonkettőt nyitottak meg. Egy friss közvélemény-kutatás szerint a hosszú várakozás és az állandóan felmerülő új feltételek miatt némileg csökkent az Európai Unió támogatottsága, de a szerbiai állampolgárok még mindig inkább a Nyugat, mint a Kelet felé fordulnának. Arra a kérdésre például, hogy kire szavazna szívesebben, egy olyan pártra, amely Szerbiát közelebb vinné az Európai Unióhoz, vagy egy olyanra, amely ellenzi az uniós csatlakozást, csupán a megkérdezettek 27 százaléka válaszolta azt, hogy az EU-ellenes pártot támogatná inkább, míg 51 százalékuk az unió felé törekvő pártra adná a voksát. Aleksandar Vučić a Szerbiai RTV-ben mindenkit megnyugtatott, Szerbia EU-s csatlakozása nem állt le, csak nagyon lassan halad. Hozzátette: ez nem a jogállamisági gondok miatt van, ha Szerbia elismerné Koszovó függetlenségét és szankciókat vezetne be Oroszországgal szemben, akkor már holnap az Európai Unió tagja lehetne.
