A temerini fiúk ügyében gesztust kellene tennie Szerbiának

„Fontos a temerini fiúk helyzete a magyar közvélemény számára” – nyilatkozta Semjén Zsolt Magyarország miniszterelnök-helyettese szabadkai látogatásakor. Kiemelte:  „e tekintetben gesztust kellene tennie Szerbiának.” Az öt temerini fiatal 8 éve ül börtönben. Összesen 61 év szabadságvesztést kaptak, amiért 2004. június 26-án bántalmaztak egy szerb fiatalembert.



Máriás Istvánt 15, Illés Zsoltot 13, Szakáll Zoltánt és Uracs Józsefet 11 és fél, Horváth Árpádot pedig 10 év jogerős börtönbüntetésre ítélték több mint 8 évvel ezelőtt. Azon a bizonyos júniusi éjszakán az öt fiatal összetűzésbe keveredett egy szerb fiatalemberrel, aki megjegyzéseket tett a magyar nemzetiségükre, valamint a közelben lévő lányokat is molesztálta. Ezt elégelte meg az öt fiú. A rendőrség másnap gyilkossági kísérlet vádjával előzetes letartóztatásba helyezte a fiatalokat. A fellebbezések ellenére egyikük büntetése sem enyhült. A hozzátartozók elmondása szerint a bírónő úgy nyilatkozott, példát akart statuálni a büntetés kiszabásakor. Semjén Zsolt, magyar miniszterelnök-helyettes szabadkai látogatásakor elmondta, Szerbiának és Magyarországnak gesztusokat kellene tennie egymás irányába: „a temerini fiúknak a kérdése, ez a magyar közvélemény számára nagyon fontos dolog. E tekintetben fontos lenne gesztust tenni.” Horváth Árpád és Szakáll Zoltán Sremska Mitrovicán tölti büntetését. A másik három fiút azonban februárban áthelyezték egy, a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetőinek fenntartott belgrádi börtönbe. Nehezen viselték a hétköznapokat. Hétfőn azonban őket is visszahelyezték a mitrovicai fogdába, ahol lényegesen jobbak a körülmények. A legfiatalabb fiú, Árpád 2 év múlva szabadulhat. Édesapja elmondta, fia teljesen megváltozott az elmúlt évek alatt. A testi és lelki gyötrelmek erősebbé tették. „Aránylag jól viseli. Most már főleg. Az eleje nagyon nehéz volt. Átesett egy TBC betegségen. Lebetegedett a börtönben Mitrovicán, és nem vitték idejében gyógykezelni. Aztán Belgrádban kötött ki. Ott töltött fél évet. És aztán elkezdett tornázni. Meg ahogy látom, egészen visszabillent, és normalizálódik az egészségügyi állapota” - mondta Horváth Tibor. A fiatalok havonta egyszer mehetnek haza 3 napra. Legközelebbi látogatásukkor személyesen mesélnek majd stábunknak az elmúlt néhány év megpróbáltatásairól, valamint céljaikról, terveikről.