Üzemanyag- és gázellátás - Mi vár még Szerbiára?

Orosz kőolaj nélkül maradt Szerbia, januártól pedig a gázcsapot is elzárhatják. Hatalmas csapást jelentene ez az országnak, az energiahordozók nélkül ugyanis veszélybe kerül a fűtés, az áramellátás és gyakorlatilag az egész ország működése. 

Több mint három éve, az orosz-ukrán háború kitörése óta halljuk az intő szavakat: az országoknak diverzifikálniuk kell energiaellátásukat, és meg kell szüntetniük az orosz piactól való kizárólagos függésüket. Európa államai azóta számos lépést tettek, nagy hangsúlyt kapott a cseppfolyósított gáz, vagyis az LNG, a megújuló források és az újabb gáz- és kőolajvezetékek is. Szerbia is igyekezett lépéseket tenni, azonban úgy tűnik, ez nem volt elég, az orosz függőséget nem sikerült megszüntetni. Most azonban már szorul a hurok, az ország energetikai rendszere több frontról is támadásoknak van kitéve.

A legfrissebb veszély, hogy az Európai Unió Tanácsa elfogadta tárgyalási álláspontját az orosz földgáz fokozatos kivezetéséről. A teljes behozatali tilalom alkalmazásának kezdőnapja 2028. január 1-je. Új szerződéseket 2026 januárjától nem lehet kötni, a meglévő és addig megkötött szerződések átmenetileg életben maradnak. Ez pedig jó hír Szerbiának, vagyis ha sikerül még idén hosszú távú szerződést kötnie, akkor 2028-ig elvileg tranzitálhat orosz gázt Bulgárián keresztül.

Csakhogy itt jön a második probléma: nem elég az uniós engedély és a bolgár tranzit. Orosz gáz is kellene. Szerbia szerződése Oroszországgal még májusban lejárt, és bár a szállítás egyelőre folyamatos, ha nem lesz újabb hivatalos szerződés, a csapot január elsején elzárják. Szerbia természetesen nyitott lenne új, többéves gázszerződés aláírására Oroszországgal, Moszkva azonban húzza az orrát, vélhetően a NIS miatt. Ami a listánk harmadik pontja. 

A Szerbiai Kőolajipari Vállalat ellen október 9-én léptek életbe az Amerikai Egyesült Államok szankciói a többségi orosz tulajdon miatt. Az óriáscég nyersanyagellátása ezzel a lépéssel jelentősen lecsökkent és ellehetetlenült a nemzetközi bankügyletek lebonyolítása is. Szerbiának kézen fekvő lenne megszüntetni az oroszok többségi tulajdonát, ezt azonban Moszkva szemmel láthatóan nem akarja. Szerbiába a kőolaj az Adria-kőolajvezetéken érkezik nagy mennyiségben. A kezelő JANAF horvát vállalat azonban, szintén a szankciók miatt, elzárta a csapokat. Más, nagy kapacitású kapcsolat nem létezik Szerbia számára.

Most nézzük meg mekkora is a baj, milyen mértékben függ Szerbia az orosz energiahordozóktól?

A gázszükséglet 80-90 százaléka Oroszországtól érkezik. A mennyiség akár évi 2,5 milliárd köbméter is lehet. Minden más forrás elenyésző: Azerbajdzsán, Törökország, a montenegrói kikötőbe érkező LNG és a hazai termelés is.

A kőolaj esetében a fő forrás szintén Oroszország, szintén 80-90 százalékos aránnyal. Van némi hazai kitermelés, legfeljebb 20 százalék. És vannak tervek, méghozzá egy magyar–szerb olajvezeték építése, de ez csak 2027-re készülne el, és akkor is csak orosz kőolajat hozna, és abból sem eleget.

Szóval a helyzet a gáz és a kőolaj esetében is kétségbeejtő Oroszország túl nagy befolyása miatt.

Hogy van-e ok pánikra? Hivatalosan nincs, tartalék ugyanis mindenből van. Raša Kojčić, az energetikai miniszter korábbi tanácsadója: „Ebben a pillanatban az udvarnoki földalatti gáztározó tele van. Rendelkezésünkre állnak további készletek Magyarországon. Felkészülten megyünk bele ebbe a helyzetbe. Beszélhetünk a betárazott mennyiségről. Hogy ez 60-70 napra elég-e, az az időjárástól függ. Hogy milyen lesz a tél, hogy mekkora mennyiségre lesz szükség a hőenergia termeléséhez. Emellett a gázra szüksége van az iparnak is. Széleskörű felhasználása van.”

Ami pedig a kőolajat illeti, a kutakon van benzin, de jórészt azért, mert a kőolajszármazékok behozatala lehetséges. A vállalatok elegendő kiskereskedelmi egységgel rendelkeznek, de a nagykereskedelmi raktárak kapacitásai egy működő finomítóval rendelkező piacra lettek optimalizálva, így nem alkalmasak nagyobb készletek felhalmozására. Ráadásul a szállítás sem könnyű, például a Duna alacsony vízállása miatt. A pancsovai finomító pedig már legfeljebb csak néhány hétig működik.

Tomislav Mićović, a Szerbiai Olajipari Vállalatok Szövetségének főtitkára: „A kőolajtározók nem olyanok, hogy több hónapnyi feldolgozásra elég naftát tároljanak. Így az optimális. A mostani kapacitások, ahogy azt hivatalosan is közzétették, nagyjából november 20-áig biztosítják a feldolgozást. Alacsony szinten, de a finomító mégiscsak működhet és biztosíthat kőolajszármazékokat november 20-áig.”

De hogyan tovább? Erre a szerb közmédia műsorvezetője keményen rákérdezett a szerb államfőnél:

Aleksandar Vučić, államfő, Szerbia: „Nem tiszta a kép, de én tudom, mit kell tenni, hogy tiszta legyen. Hiszem, hogy mindenek előtt megállapodásra jutunk orosz partnereinkkel, és mindent megteszünk, hogy ne viselkedjünk felelőtlenül, és ne veszélyeztessük az orosz vagyont, ne lopjuk el a tulajdonukat. Kaptam jelzést. Azt mondták nekem, nagyon tisztességes módon, hogy megértettünk Aleksandar, mindent megteszünk, hogy megoldjuk a helyzetet, hogy megszüntessük a szankciókat, elhalasszuk, csak segítsetek ebben a kérdésben. Mondtam, mi segítünk, amiben csak tudunk. És láthatják, segítünk.”

Az államfő arról is beszélt, hogy Szerbia nehéz helyzetben van, mert a piacon kevés a kőolaj és a földgáz, és hogy nem lehet egyik napról a másikra újabb vezetékeket építeni. Bármilyen alternatív megoldással is próbálkozna az ország, az jelentős infrastrukturális beruházásokat igényelne, és magasabb fogyasztói árakat is hozna. Vagyis tisztában kell lennünk azzal, az orosz energiaforrások kizárása nemcsak politikai, hanem a pénztárcánkat is súlyosan érintő kérdésnek számít.