A Halhatatlanok napja
A Halhatatlanok napja című november 4-i megemlékezésen Potápi Árpád János arról beszélt, hogy a hősökre azért kell emlékeznie minden nemzedéknek, mert volt bátorságuk felszólalni a szabadság érdekében és az elnyomás ellen.
1956 hőseinek volt bátorságuk felszólalni a szabadság érdekében és az elnyomás ellen - hangsúlyozták a Halhatatlanok napja eseményen. Borvendég Zsuzsanna történész beszélt az akkori történésekről. „Szabó Magda a 60-as és a 70-es években úgy fogalmazott, hogy 1945 után a fiatalságban az öngyűlölet érzését növesztették, a tanárok azt az iránymutatást kapták, hogy a diákokban diszkrét hazaszeretetet formáljanak, amely nem jelentett mást, mint a nemzettudat teljes kiüresítését, a nemzeti összetartozás tudásának elfeledtetését.”
1956-ban a magyar szabadságharcosok életük árán is megvédték volna a függetlenséget és a szabadságot, sőt, sokan az életüket is adták a magyar szabadságért, a haza függetlenségéért. Voltak, akik a harcokban haltak meg, voltak, akik a megtorlások során, voltak, akik túlélték, de egész életükben megpróbálták elsorvasztani őket, és voltak, akik elmenekültek mindezek elől - emlékeztetett Potápi Árpád János magyar nemzetpolitikáért felelős államtitkár. „Alig van olyan család, akiket ne érintettek volna ezek a napok és az ennek hatására kibontakozott a retorzió, emigráció, vagy ahogy akkor nevezték, a disszidálás. Az én családom se kivétel. Nagyapám a bonyhádi nemzeti tanácsnak volt a tagja, amiért börtönbüntetésre ítélték, súlyos betegsége miatt rabkórházban töltötte ezt az időt. Másik nagyapám két öccse, apám bátyja és unokatestvérei mentek el külföldre 56, 57-ben.”
Potápi Árpád János úgy fogalmazott, büszkeséggel a szívünkben kell emlékezni '56 napjaira és hőseire, azokra az eseményekre, melyek még a fojtogató diktatúra szorításában is összekovácsolták a nemzetet.
