96 éve született Bud Spencer, az örök pofonosztó
Idén lenne 96 éves Carlo Pedersoli, alias Bud Spencer – a legendás olasz színész, sportoló, énekes és örök életigenlő. 1929-ben született, és mielőtt még ökölbe szorította volna a mozitörténelem legnagyobb kezét, több olimpiai medencét is végigúszott. Jogásznak készült, meg is szerezte a diplomáját, ám hamar rájött, hogy a vízben és a vásznon jobban boldogul, mint a paragrafusok között.
A „Bud Spencer” név sem véletlen: a Budweiser sör és Spencer Tracy iránti rajongásából született – és azóta is jól cseng.
A világ legkedvesebb behemótja
A nézők máig nosztalgiával idézik fel a pillanatokat, amikor „a pisztácia kifogyott”, vagy amikor valaki nagyon szerette volna visszakapni „a kicsi kocsit, azt a pirosat, sárga tetővel”. Ezek a mondatok már a popkultúra részévé váltak, akárcsak Bud és örök barátja, Terence Hill legendás civakodásai. Ketten együtt olyanok voltak, mint a spagetti és a szósz: külön-külön is jók, de együtt igazi klasszikusok.
Zene nélkül nincs poén
Ha Bud Spencer neve hallatán nemcsak a pofonok, hanem fülbemászó dallamok is megszólalnak a filmkedvelők, az nem véletlen. Az alkotások zenéit a De Angelis testvérek, Guido és Maurizio komponálták – ők adják a nosztalgia igazi aláfestését.
Maurizio De Angelis egy korábbi interjúban mesélt a Pannon RTV-nek arról, hogyan születtek ezek a dallamok, és milyen volt együtt dolgozni a két pofonosztó legendával. „Mindig jókedvűek voltunk. A zenéket is nevetve írtuk!” – emlékezett vissza.
Itt visszahallgathatják az interjút:
https://www.facebook.com/SzabadkaiMagyarRadio/videos/750896410197893/?t=0
Több volt, mint színész
Spencer nemcsak a filmvásznon volt hős. Szívvel-lélekkel élt, dolgozott, sportolt, helikopter pilótaként is megállta a helyét. Számtalan filmben szerepelt, de valahogy mindig ugyanaz maradt: a nagy, jószívű fickó, aki igazságot szolgáltat – ököllel, de mégis szeretettel. A „behemót” jelző csak külső volt; belül inkább volt filozófus, mint verekedő.
A rajongók a mai napig idézik, mémelik, újranézik, és még mindig nevetnek a poénokon.
