„Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”

A Márton-napi népszokások egyrészt az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez, illetve az advent közeledtéhez kötődnek, másrészt ahhoz a legendához, amely szerint Szent Márton egy libaólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták megválasztani, de a ludak elárulták gágogásukkal.

Márton napja a karácsony előtti 40 napos böjtöt megelőző utolsó ünnepnap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ilyenkor nagy evés-ivást rendeztek, hogy a következő esztendőben is bőven legyen mit fogyasztani. A lakmározásnak kedvezett az is, hogy a hagyomány szerint ilyenkor nem volt szabad takarítani, mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta.

Ludason valamikor minden házban voltak libák és nagyon sokan foglalkoztak libatenyésztéssel. Ma már többnyire mindenki csak saját részére tart libákat.

A libahús nem olcsó. Az egész konyhakész liba kilója 1000-1200, a combja 1500-1600, a melle húsa 3000, a libamáj kilója pedig a 8-9 ezer dinárt is eléri. Ezért is érdemes faluhelyen néhány libát tartani.

Arnold Rudolf, Ludas: „Van fű, legelnek, esznek kukoricát, árpát, darát, és akkor ennyi. Ma sült liba lesz, az aprólék majd levesbe megy.”

Novemberben már le lehet vágni a tömött libát, ezért a Márton-napi ételek jellemzően libafogások, így például libaleves, libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal. Márton-napkor jellemzően a vendéglők is libalakomával készülnek.

Remete Károly, étterem tulajdonos, Hajdújárás: „Egy mégis klasszikusnak számító libamájpástétommal várjuk a vendégeket, mint előétel, libalevessel, sült libacombbal, amelyet lila káposztával és grillezett palentával szolgálunk fel, most a libasültet kicsit megváltoztattuk, gesztenyével töltött libasültet tudunk kínálni, majd desszertként a hagyományos lúdlábtortát.”

A közmondás szerint: „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”. A Márton-napi lúdvacsora után „Márton poharával”, vagyis a novemberre éppen kiforrott újborral szokás koccintani. Régen úgy tartották, a minél több ivással egyre több erőt és egészséget töltenek magukba.