Április elseje van, a bolondok napja
A felnőttek egymást és a gyerekeket is ugratták. Ehhez nem riadtak vissza az olyan csínyektől sem, mint hogy pénzt adtak a gyerekeknek, és a boltba küldték őket esernyőmagért, trombitahúrért, hegedűbillentyűért. Egyes feljegyzések szerint Topolyán például a gazda a szomszéd tanyára küldte a kiskanászt szúnyogzsírért.
A bolondozás több országban elterjedt szokás, eredete nem tisztázott. Egyik magyarázata szerint kelta népszokás volt, április kezdetén vidám, bohókás tavaszi ünnepeket ültek. Más magyarázat szerint IX. Károly francia király egyik rendeletéből ered, 1564-ben az új esztendőt április 1-jéről január 1-jére tetette. Az akkor szokásban lévő újévi ajándékozás megmaradt, de a rendelet után április elsején már csak bolondos ajándékot adtak egymásnak az emberek.
Ez a téli napfordulótól számított századik nap, amit régen vidékünkön „száznapnak” is neveztek. „Negyvenesnap” is volt, ezek a napok a néphit szerint időjárásukkal azt mutatták meg, hogy milyen lesz a következő negyven nap időjárása.
A hagyományos népi gazdálkodásban április 1-jét alkalmatlannak tartották a munkavégzésre, mert úgy vélték, bármibe fognak, annak szerencsétlen végkimenetele lesz. A népi hiedelem szerint Júdás ezen a napon akasztotta fel magát, ezért egyetlen kivételt tettek: az indás növények vetésére alkalmasnak tartották a napot. A kivétel alapja az akasztókötél és az inda hasonlósága lehetett.
