Aratás kaszával, szívvel és lélekkel

A Vajdasági Népek és Nemzetiségek Hagyományápoló Klubja által szervezett egykori aratási szokások bemutatójára a résztvevők lovaskocsikkal érkeztek.

A hagyományos aratóünnepség fő célja, hogy a még talpon maradt búzatáblán megmutassák a régmúlt idők nehéz munkáját. A sorszámok kihúzását követően kivonultak a parcellára, ahol a kaszások, a marokszedők és a kévekötők előbb a hagyományos aratóreggelit fogyasztották el. Bácsfeketehegyről a szükséges felszereléssel háromfős csapat érkezett.

Szabó László: „A kaszáló fiú hozta a kaszát, ami majd felszerelésre vár, a borítóval, üllővel, kalapáló eszközökkel, kalapács, fogó, ami oda kell. Hoztunk köteléket, amivel a kévéket bekötjük. Marokszedőnk is van, mint eszköz, tehát teljesen fel vagyunk rá készülve.”

A nehéz fizikai munkának számító aratáshoz régen igyekeztek a szokásosnál bőségesebb reggelit biztosítani, hiszen az emberek egész nap talpon voltak.

Zabos Rózsa, Szarkaláb csapat, Valkaisor: „Reggelire hoztuk a főtt krumplit, főtt tojást, van még savanyú uborka, meggykompót, zöldbab leves, szalonna, tarhó. Meg a kenyér, a házi kenyér.”

A szervezők több kísérőrendezvényt is beiktattak. A legkisebbek számára játszósarkot rendeztek be, ahol a kicsik gyúrtak, kukoricát morzsoltak és lisztet szitálhattak. Az iskolás gyerekek számára különböző ügyességi versenyeket szerveztek, csizmahajítás is volt.

Robotka Angéla, a Vajdasági Népek és Nemzetiségek Hagyományápoló Klubjának elnöke: „Az aratóünnepségre lovaskocsikat is felkértünk, hogy tegyék szebbé az eseményt, és már valójában a csoportok, akik majd jönnek, gyerekcsoportok, azok már el is várják, hogy egy kicsit kocsikázzanak, lovaskocsizzanak, mert ezt itt most megtehetik.”

Tóth Zoltán tartományi mezőgazdasági titkárhelyettes szerint a magyar közösség számára fontos, hogy ezt a nemes hagyományt ápolja, és értékként átörökítse a fiatalabb nemzedék részére.

„Nagy öröm ez számunkra, amikor az emberek átérzik a hagyományápolás fontosságát, mert ez az, ami megtartja kultúránkat, megtartja identitásunkat, és a hagyományos kézi aratás az a magyar közösség identitásának része.”

Az aratás befejeztével Zsúnyi Tibor szenttamási plébános megszentelte és felszegte az új kenyeret, majd a vendégeket kínálták vele. Az ünnepség közös ebéddel zárult.