Ballagás az Emmausz kollégiumban

A ballagók tarisznyájába emléklap, maroknyi bánáti föld, hamuba sült pogácsa, ceruza és az egymásról írt jellemzés került. A fiúk egyben elbúcsúztak Kalapis Sztoján atyától, a kollégium alapítójától, aki a nyáron új szolgálatra megy.

Kalapis Sztoján, plébános, az Emmausz kollégium alapítója: „Vannak kitűnő gyerekek, akikre büszkék vagyunk. Jól csinálták, jól végezték a munkájukat, a feladatukat, a tanulást. És azoknak nagyon örülünk. Örülünk, hogy itt voltak, hogy megismertük őket, hogy négy vagy három évig végigkísértük őket ezen az úton.”

A kollégium dolgozói bíznak abban, hogy a fiúk a keresztény értékeket majd továbbviszik életükben és megállják a helyüket bárhova is kerülnek.

Gabona Ferenc, megbízott igazgató, Emmausz kollégium: „Hat kollégistától búcsúzunk, tehát ők ballagnak, akiket most kikísérünk. Akik úgy jöttek ide 14-15 évesen, mint serdülő fiúk, és most, mint felnőtt emberek, nagykorú férfiak távoznak el, útra eresztjük őket. Bízva abba, hogy megállják helyüket a nagyvilágban. Hogy azokat az értékeket, keresztény értékeket, amelyeket itt igyekeztünk beléjük palántálni, hogy azokat tudják használni és bővíteni, gyarapítani őket a nagyvilágban, bárhol is lesznek.”

A kollégiumban eltöltött évek minden kollégista számára maradandó élményt nyújtott. Nemcsak a jó tanulmányi eredményeik miatt, hanem a közösségi kapcsolatok miatt is.

Babinszki Csaba, érettségiző, Temerin: „A kollégium szuper a fiatalok számára. Úgyhogy bírják tanulni a magyarságukat, úgyszintén a hitüket. Nagyon sok mindent hitben megtanultunk. Ugyanúgy erősödtünk hitből. És jártunk kirándulásra, voltunk Csíksomlyón is. Ott is ugyanúgy hittel kapcsolatos dolgokat bírtunk megtanulni. Megtanuljuk, hogy a társaságban, hogy kell viselkedni. És így ez a kollégiumi élet.”

A búcsú nem könnyű a fiúk számára sem, hiszen életre szóló barátságok születtek közöttük.

Kőműves Zoltán, érettségiző, Torontálvásárhely: „Az elválás sose könnyű. Az első évem az mondjuk egy kicsit nehezebb volt, mint a többi. De utána második éves koromba akkor volt egy kis változás, nevelők, más váltották őket szóval. Nagyjából akkor volt a legnehezebb, de utána simán ment. Csak annyi, hogy többet kellett tanulni.”

Az érettségiző fiatalok a tanév végén befejezik a tanulmányaikat Nagybecskereken. Lesznek, akik majd folytatják az iskolát, mások munkába állnak, határon innen vagy határon túl. De a kollégiumban eltöltött évek megmaradnak emlékezetükben.