Beszélgetés a nagybecskereki Szervó Mihály kombinát fénykoráról
A Szervó Mihály kombinát 1953-ban jött létre és csaknem négy évtizeden keresztül húzóereje volt Nagybecskerek és a régió fejlődésének. Aranykora a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben volt. Harmincöt vállalatot tömörített, amelyekben 22 ezren dolgoztak. A kombinát évi termelésének értéke meghaladta az egymilliárd dollárt. Történetéről tegnap este tartottak beszélgetést a Városi Népmúzeum átriumában.
Milorad Felbab, egykori vezérigazgató, Szervó Mihály kombinát: „Az akkori Jugoszláviában a mezőgazdasági termelésben és az élelmiszeriparban az első helyen volt. Jugoszlávia legnagyobb és legerősebb kombinátja volt. Azzal, hogy voltak még más hasonló kombinátok, mint a PKB, ahol a jószágtenyésztésen és a tejtermelésen volt a nagyobb hangsúly, amire Belgrádnak szüksége volt.”
A gazdasági háttérnek köszönve Nagybecskerek is fejlődött, a dolgozók pedig számos kedvezményt élveztek, kezdve a lakhatási és szociális problémáik gyors megoldásától, a rendezett gyógykezeltetésen át, a továbbtanulási lehetőségekig.
Sván Ernő, a Szervó Mihály kombinát kutatóintézetének egykori részlegvezetője: „Jó szakemberek voltak. Maga a kombinátban illetve az intézetben hét doktor volt, 28 magiszter, több mint 35 diplomás mérnök, technikusok. Úgyhogy nagyon magas rangban voltunk.”
Az ország szétesésével sorra mentek tönkre a becskereki gyárak is. Ez nem csak a munka nélkül maradt több ezer dolgozó számára volt csapás, hanem egész Közép-Bánát is megsínylette - hangzott el az eseményen.
Lázár Ernő, nyugalmazott közgazdász: „Harminckét élelmiszerkészítő vállalata volt a kombinátnak, és ebből a 32-ből csak kettő maradt meg. Hát ez egy óriási gazdasági csapás. Megmaradt a tejgyár, ami a franciák megvettek, és az olajgyár, amit a horvátok vettek meg. Ezek még dolgoznak, többi pedig, mint tönkrement.”
Nemrég dokumentumfilm készült a kombinát történetéről.
Dragan Miljuš, szerző: „Egy écskai alanyom elmondta, hogy a BEK vágóhíd egyszerű munkásaként 23 éves koráig felépítette a saját házát. Nem hiszem, hogy ma egy 23 éves fiatal a fizetéséből képes lenne házat építeni. Ezek olyan adatok, amelyek mai helyzettel összehasonlíthatatlanok. Egy szóval hasonlítanám össze a mai és az akkori helyzetet: ez a szó a perspektíva. A kombinát dolgozóinak abban az időben volt jövőképe.”
A kerekasztal-beszélgetés kísérőrendezvénye volt „A gyárakról és a munkásokról” címszó alatt megrendezett kiállításnak, amelyet augusztus végéig lehet megtekinteni a nagybecskereki Városi Népmúzeumban.
