Citromillatú olasz idill
Az Amalfi-part az egyik legszebb partszakasz Európában. Az aprócska települések az 1400 méteres hegyek és a tenger közé „szorulva” gyakorlatilag függőlegesen épültek. Többségük luxusüdülő, ahol a szállások és az éttermek is a nyugati pénztárcákhoz igazodnak. A part azonban nem elérhetetlen, ügyes szervezéssel kedvezményesen is megtapasztalható a citromillatú idill.
Az Amalfi-part Olaszország dél-nyugati részén, Nápoly közelében található. Az egyik oldalon Sorrento, a másikon Salerno határolja. A két nagyobbacska város között több tucatnyi apró település fekszik. A legismertebb Positano és Amalfi, ezek épültek a legnagyobbra, és ezek fogadják a legtöbb turistát. Bár mindkettő gyönyörű, az Amalfi-part báját inkább a kisebb falvak adják. Egykor európai művészek és tudósok vonultak ide vissza, ma már – földrajzi adottságaikból fakadó korlátaik ellenére is –, egyre inkább a tömegturizmus helyszínei.
Ha több napot is szeretnénk az Amalfi-parton tölteni, de nem rendelkezünk több ezer eurós kerettel, a szállásunkat mindenképp a parton kívülre kell helyeznünk. Nápoly közel van, ott olcsón is találni jó szállásokat, és a tömegközlekedés is megfelelő Sorrento és Salerno irányába. Nápoly azonban hatalmas, nyüzsgő, hangos, kaotikus város, és teljesen más hangulatú, mint az Amalfi-part, így ha nem akarunk a teljes káosz és a nyugalom paradicsoma között ingázni, akkor inkább Salernót érdemes választanunk.
Bár Salernónak is van reptere, Budapestről csak időszakosan mennek járatok, így a legegyszerűbb, ha Nápolyban szállunk le (a népszerű fapados társaságok is itt érnek földet), majd bebuszozunk a pályaudvarra és átvonatozunk a nagyjából 130 ezres kisvárosba. Az út, ha szerencsénk van az összeköttetéssel, akár egy óra alatt megoldható, és járattól függően kevesebb mint 10 euróból kihozható (a reptéri busz 5 euró, a legolcsóbb vonatjegy 3).
Salerno
Salerno önmagában nem hozza a környék egyedi hangulatát, de kiindulópontnak tökéletes. Nagy választék van szállásokból, kényelmes apartmanokból, az árak pedig sokkal alacsonyabbak, mint Positanóban vagy Amalfiban. Májusban négy főre, négy éjszakára 330 eurót fizettünk a jól felszerelt, központi elhelyezkedésű lakásért. Maga a város csendes, nyugodt, hosszú tengerparti promenádján jókat lehet sétálni. Strandjai homokosak, nem feltétlenül exkluzív kinézetűek, viszont ingyenesen is használhatók (Sorrentóban van olyan strand, ahova egy négytagú családnak 100 euró a belépő).
Az óvárosi részen akad néhány macskaköves utca, pizzázó, étterem és pékség. Itt található a Tirrén-tenger egyik legforgalmasabb kikötője, konténerek ezrei tornyosulnak a környéken. A vásárlást könnyen megoldhatjuk a helyi szupermarketekben, az árak kedvezőek, a helyiek pénztárcájához igazodnak, a választék megfelelő.
Salerno emellett kifejezetten biztonságos városnak számít, ellentétben Nápollyal, ahol a zsebtolvajok és a kétes kinézetű alakok miatt minden turista a táskáját szorongatja.
Ami azonban a legfontosabb: Selernóból indulnak a buszok és a hajók az Amalfi-partra, sőt, a szakasz első ékszerdobozkája akár gyalog is elérhető.
Amalfi
A partszakasz egyik legismertebb városa, nyáron turisták hada rohamozza meg. Hangulatos, de zsúfolt tengerpartjától néhány méterre található a központi tér, ahol az impozáns homlokzatú dóm magasodik. Lépcsőjén olvadó, csöpögő, ragadós citrom szorbét kanalazásukat kétségbeesetten fényképezni próbáló turisták ülnek, akiket rendőrök próbálnak eltessékelni onnan, mindhiába. Amalfi ugyanis az influenszereknek köszönhetően ma már eggyé vált a kivájt belsejű óriáscitromokba kanalazott jégkásával, melyet egészen irreális összegért, 10 euróért árulnak (Salernóban ugyanez 2 euró). A turisták hosszú sorokban főnek a napon, hogy vegyenek maguknak egyet, majd citromos ruhában, kalapban készítsenek vele egyedinek vélt képeket.
Nem csak a központi tér, a környékbeli kis utcák is zsúfoltak és túlárazottak. Van, ahol a gyalogosforgalmat is rendőr irányítja, akkora a káosz.
Positano
Ugyanettől a kaotikus nyüzsgéstől tartva érkeztünk meg a másik „kötelező” helyre, Positanoba. Ez a város, azonban teljesen más. Mivel nagyon meredek, a buszok nem mennek be a központjába, hanem messzebb teszik le a turistákat, és csak a hajók utasai érkeznek közvetlenül a strand és a főtér környékére. Ennek köszönhetően sokkal nyugodtabb, csendesebb. A part széles, homokos, néhol vannak fizetős nyugágyak és napernyők, de a többi rész szabadon használható. A város látványa a tenger mellől a legmeggyőzőbb, de érdemes felsétálni is a szűk kis utcákon, és onnan lenézni a tarka házakra, a templomra és a tengerre.
Bár Positano is elsősorban a nyugati, főleg brit turisták körében népszerű, és emiatt méregdrága, a központtól néhány utcányira már találni gyorséttermeket, kedvező árú pizzaszeletet vagy aranchinit.
Érdemes naplemente után is maradni, élvezni a hűs szellőt, nézni a homokban focizó gyerekeket és a vacsorázni induló csinos párokat. Utóbbiakon nagy valószínűséggel a positanói divat valamely remekét láthatjuk majd: citromos vagy majolikacsempe-díszes laza, lenvászon darabokat. Állítólag egyébként a bikini is innen származik.
Minori és Maiori
Remek megoldás, ha két legyet ütnénk egy csapásra, vagyis két Amalfi-parti várost is meglátogatnánk egyszerre, illetve közvetlenül egymás után. Maioriba érkeztünk, ahonnan azonnal megindultunk a Sentiero dei Limonin, vagyis a citromösvényen.
Ez egy könnyen teljesíthető, nagyjából három kilométeres túraútvonal, ami citromligetek között vezet el, közben gyönyörű tájakat láthatunk és frissítő citromos finomságokat kóstolhatunk. A kezdete a templom mellett található, ahol egy szűk utcácska sarkán tábla jelzi, merre kell mennünk. Az első szakasz lépcsős, felfelé kapaszkodós, de ha elértük az ültetvények szintjét, már viszonylag egyenes az utunk. Az ösvényen több helyen is van ivókút és kilátó, érdemes ezeknél leülni, megpihenni, nem feltétlenül a fáradtság miatt, hanem hogy kiélvezzük a helyet.
Az itteni vastag héjú, édes ízű, kissé csúcsos formájú óriáscitrom május és július között érik, ebben az időben a hatalmas sárga gyümölcsöktől szikrázik a táj, és az illatuk is érezhető.
Út közben több vendéglátóhely található, kínálnak limonádét, citromos sütit, kekszet, jégkását, és citromhéjjal ízesített kávét is. Mindegyik kiváló. A pihenőhelyekhez saját ültetvény is tartozik, amiket szabadon körbejárhatunk, fotózhatunk. Aki nem szeretne „beülős” helyre menni, az út közben vehet friss limonádét.
Az út vége már Minori központja, ami szerintünk az egyik legaranyosabb, legbarátságosabb település a partszakaszon. A part tágas, a tenger tiszta, a sétányon remek pizzát ettünk. Egy nagyszerű játszótér is van itt, festői környezetben.
Minoriból Maioriba már nem a citromösvényen, hanem a keskeny közúton mentünk vissza. A sziklák melletti szűk úton élmény sétálni, majd a városba megérkezve lehet még egyet strandolni, lazítani.
Vietri sul Mare
Vietri sul Mare a kerámiák városa. A színes, fényes majolika mindenütt ott van: a házak homlokzatán, a padokon, a szökőkutakon, a virágcserepeken és a Keresztelő Szent János-templom kupoláján is, melynek fénye messzire látszik. Az egész város csupa szín és csupa dísz, mégsem giccses vagy bántó. Művészet van minden sarkon, mozaikok, kerámiából kirakott egész történetek.
Vásárolhatunk is, az apró szobrocskáktól a monumentális tálakig minden kapható. Közben cukrászdák, barátságos éttermek közül válogathatunk, vagy gyönyörködhetünk a kilátásban. Érdemes elmenni a Villa Comunale nevű közparkba is, amely az Amalfi-part egyik legszebb kilátóterasza. Korlátját hullámzó majolikamozaikok borítják, melyek már-már Barcelonát idézik.
Vietri sul Mareba ráadásul Salernóból gyalog is átmehetünk. A kikötőnél kell felmenni a tengerpart mentén húzódó útra, ahol végig van járda, ami bevezet a városba. Ha nem akarunk sétálni, helyi buszra is szállhatunk, amik gyakran közlekednek, és néhány perc alatt megteszik az utat.
Eljutás Salernóból az Amalfi-partra
Salernóból busszal vagy hajóval közelíthetjük meg az Amalfi-partot. A buszok közül a SITA feliratúakat kell keresnünk. Ezek Amalfiig közlekednek, onnan átszállással mehetünk tovább. A Salerno és Amalfi közötti településeken, például Vietriben, Maioriban és Minoriban is megállnak. Jegyet előre kell venni az erre kijelölt bódékban. A buszok a vasútállomás elől indulnak, és bár vannak további megállók is a városban, ezekkel kár próbálkozni. A nyári turistaszezonban ugyanis annyi az ember, hogy már induláskor dugig van a járat, ezt követően pedig csak int egyet a sofőr az állomásokon várakozóknak, és hajt is tovább. Ha szeretnénk kerülni a tömeget, érdemes a korai járatokat választani, 10 után már elszabadul a pokol.
Azzal is tisztában kell lenni, hogy az út rendkívül kanyargós, a buszsofőrök pedig olaszos virtussal vannak megáldva, vagyis akinek gyenge a gyomra, az mindenképp vegyen be gyógyszert és készítsen zacskót. Az út Amalfiig nem egész 30 kilométer, mégis érdemes bő másfél órával számolni, ha dugók vannak, akár többel is.
Aki szeretne kényelmesebben utazni, és a hányós zacskó szorongatása helyett a panorámában gyönyörködni, annak érdemesebb hajóra szállnia. Salerno kikötőjéből több társaság is viszi a turistákat. A hajó körülbelül háromszor annyiba került, mint a busz (3 euró helyett 10), de sokkal élvezetesebb és gyorsabb, megéri a különbözetet.
Lehet autót is bérelni, már ha szeretjük a keskeny utakat, a hajtűkanyarokat, a reménytelen parkolóhely-keresést, a dugóban állást és az őrült sofőröket.
Az Amalfi-part meglátogatására érdemes legalább 4-5 napot rászánni, és nem keverni a kirándulást Nápollyal, vagy a térség más látnivalóival, például a Vezúvval, Pompejivel vagy Capri szigetével. Bár csábító, hogy ennyi világszínvonalú nevezetesség van egymás közelében, ha nem akarunk egyik helyről a másikra rohanni, és közben buszokon izzadni, jobb ha több külön utat vagy esetleg egy hosszút, legalább kéthetest tervezünk. Amalfi települései megérdemlik az időnket, hogy belassuljunk a tájba, hogy beleszagoljunk és -ízleljünk a citrom aromájába, hogy nagyokat sétáljunk, és hogy a parton üldögélve hallgassuk a tenger hullámait.
