A dachaui koncentrációs táborban készült hegedűre bukkantak Magyarországon
A különleges hangszerben egy üzenetet hagyott a készítője. Az apró cetlin ez olvasható:
„Próbahangszer, nehéz körülmények között, szerszámok és anyagok nélkül készült. Dachau. Anno 1941, Franciszek Kempa.”
A hangszer évtizedeken át porosodott egy bútorgarnitúrához csapva, mígnem műkereskedők kezébe került, akik javításra küldték. A hegedűjavítónak a hangszer kidolgozottságában tapasztalható kettősség tűnt fel: a megmunkálás ugyanis egy kiváló szakembert sejtet, a fa gyenge minősége és a felhasznált szerszámok nyoma azonban ezzel ellentmond.
„Ha megnézzük az arányait és a szerkezetét, láthatjuk, hogy egy mesterhegedűről van szó, amelyet egy szakmájában jártas ember készített. De a faanyagválasztás teljesen érthetetlen volt.”
– mondta Katona Szandra, a hegedű eredetét felfedező magyar műkereskedők egyike.
Az ellentmondás által vezérelve a szakemberek szétszerelték a hegedűt, feltárva Kempa rejtett üzenetét, a magyarázatot arra, miért készített olyan hangszert, amely nem felelt meg a saját színvonalának.
A témát feldolgozó AP hírügynökség cikke rámutat, bőséges bizonyíték van arra, hogy hangszerek voltak jelen a második világháború alatt a Közép- és Kelet-Európa-szerte található koncentrációs táborokban. Propagandacélokból a nácik gyakran engedélyezték, sőt bátorították zenei csoportok megalakulását, hogy hamis benyomást keltsenek a külvilágban a táborokban zajló életről. Azonban úgy tartják, hogy minden ismert hangszert, amely túlélte Dachaut, foglyok hoztak be. Kempa „reményhegedűje”, ahogy később nevezték, az egyetlen ismert hangszer, amelyet ténylegesen a táborban készítettek.
Azt nem tudni, hogyan hagyta el a hegedű Dachaut, és hogyan került végül Magyarországra, de Kempa – a dachaui emlékhely múzeuma által a magyar műkereskedőknek átadott dokumentumok szerint – túlélte a háborút, és visszatért szülőhazájába, Lengyelországba, hogy folytassa a hangszerek készítését.
