Díszállatok kiállítása Szentmihályon
Galambok, papagájok, díszbaromfik, fácánok és nyulak sokasága várta a látogatókat a szentmihályi kiállításon, ahova nagy számban érkeztek kiállítók egész Vajdaságból. A hidegre érzékenyebb kisállatok a falu művelődési otthonában, a szívósabbak pedig az udvaron és a falu főterén kerültek közszemlére.
Horváth Zoltán, a szentmihályi Strasszer Kisállattenyésztők Egyesületének elnöke: „Nyolcvanöt kiállítónk van, körülbelül olyan háromszáz kisállat van bent. Libák, kacsák, baromfi és galambok. Ami a munkálatokat illeti: az összes tag nagyon szépen kivette a részét belőle. Szerda óta csináljuk, dolgozunk. A vendégek nagyon meg vannak elégedve. Sokan megjelentek.”
Ez volt az utóbbi évek leglátogatottabb szentmihályi rendezvénye, melynek a szervezésében részt vett minden helyi civil szervezet. A munkába a fiatalokat is bevonták.
Flaman István, Szentmihály: „A falunak nagyon sokat jelent ez a manifesztáció, ez az aprójószág-kiállítás. Az aprójószágokat tenyésztő szervezet már hosszú múltra tekint vissza. Mondjuk, hogy az újévi ünnepek után ez egy nagyobb ünnep a faluba, mikor tizenpár helységből is itt vannak a kiállítók.”
A szentmihályiak egykor strasszer galambok tartásáról voltak híresek, innen az egyesületnek a neve, mostanában inkább a díszkacsák és a madarak tartásáról ismerik őket. Egyesületük 1994 óta létezik.
Varga Mihály alapító tag elmondta: „Az édesapám galambászattal foglalkozott, és mint gyerek én is megszerettem a galambokat, és akkor utána én folytattam. Ahogy nőttem fel, kezdtünk járni a nagybecskereki kiállításokra, a muzslyai kiállításokra és akkor jött egy ötletem, hogy miért ne bírnánk mi is itt, Szentmihályon alapítani egy galambász egyesületet.”
A szentmihályi egyesület tagja a Szerbiai Baromfitenyésztők Szövetségének.
Radomir Erić, a Szerbiai Baromfitenyésztők Szövetségének elnöke: „Nagyon szép kiállítás, több mint nyolcvan kiállítóval. Rég nem láttam ennyi gyereket egy ilyen kisállat-kiállításon.”
A magas takarmányárak és a fiatalok hiánya ritkítja a díszállattartók sorait. De aki egyszer elkezdi ezt a hobbit, nehezen mond le róla.
Juhász András, Torontálvásárhely: „Hoztunk nyulakat, galambokat. Most madarakat nem hoztunk, mert kicsit hideg van. Van különben papagájunk is, meg ilyen díszmadarak is. De hideg van, azok nem nagyon szeretik a hideget. Hogy miért foglalkozunk ezzel? Már gyerekkorunk óta ez bennünk van. Úgyhogy gondolom, míg élünk, addig mi evvel foglalkozunk, és akármilyen hideg van, úgyis eljövünk. Igaz, hogy hamarább megyünk majd haza.”
Hogy Szentmihályon mennyire él a díszállattartás hagyománya, azt a falu parkjában öt éve felállított madárházak is bizonyítják, ahonnan ezekben a hideg januári időben is a tavaszt idéző madárdal hallható.
