A disznóölés hagyományát elevenítették föl Topolyán
A valamikori paraszti háztartások egyik legnépszerűbb eseményét, a hagyományos disznóvágást elevenítették fel a topolyai Tájház udvarán a Nagyapáti Kukac Péter Magyar Hagyományőrző és Néprajzkutató Társulat szervezésében. A disznó leölése után a forrázás és a vakarás következett fateknőben, ahogy azt nagyanyáink idejében tették. Ezután szalmával pörkölték meg a sertést.
A gyerekek kíváncsian vettek részt az eseményen. Zsáki Janka, Topolya: „A tévében láttam, hogy lesz, és kíváncsi voltam, hogy csinálják.”
Micskó Hanna, Topolya: „Először vagyok itt, és tetszik. A kolbászt szeretném megkóstolni.”
Az idősebbek még emlékeznek a régi idők disznóvágásaira, amelyek több napig is eltartottak, igazi családi, társasági esemény, ünnep volt. Simon Julianna, tag, Nagyapáti Kukac Péter Magyar Hagyományőrző és Néprajzkutató Társulat, Topolya: „Valamikor úgy kezdődött, hogy már pénteken este összejött a család, a komaság, a szomszédok. Késélesítés, a szerszámok elkészítése volt az első mozzanat a disznóvágásnál. Szombaton hajnalban jöttek össze a böllérek, akik végezték a disznóvágást, az asszonyok meg készítették a finom hájas kiflit, fánkot, valamint a gyerekeknek is volt feladatuk, a disznóperzselésnél a kistüzet ápolták, hogy ne aludjon ki.”
A topolyaiakon kívül a magyarországi Dunaharasztiból, Rákosmentéről és Erdélyből is érkeztek vendégek felidézni a régi disznótorok emlékeit. Gáspár József, Gyergyószárhegy, Erdély: „Édesapám is foglalkozott disznóvágással. Végignéztem mindig, hogyan szabja fel, hogy kezdődik a vágás. Nem volt az modern disznóölés, hanem szegény disznó szenvedett, amíg késsel megszúrták, utána a menet ugyanez volt, szalmával megperzselték, utána jött a feltakarítása, szétszedése úgy, ahogy itt is látom.”
A több, mint háromszáz kilogrammos sertés nagy feladat elé állította a bölléreket, a súlya miatt hátára fordítva szedték szét. Tóth József, böllér: „Több ideig tart az egész munkálat az elejétől a végéig, több hús is van, nagyobb a jószág is, nehezebb is vele dolgozni, de régen nem is vágtak 100-120 kilósakat, hanem 200-300 kilósakat, amit két évig neveltek ugyanúgy, mint ahogy ezt is.”
Amíg a férfiak a disznó szétszedésével, feldolgozásával foglalkoztak, addig a hölgyek sütötték a finom falatokat a reggelire, a májat, a vért és a szalonnát.
Nagyanyáink apró fortélyaival, hagyományos fűszerezéssel érhetők el az igazi autentikus disznótoros ízek. A vért csak sütés után szabad sózni. Márkus Ilonka, Topolya: „Ha beletesszük a sót, akkor szétomlik a vére, nem alszik meg úgy, ahogy kellene. Rá dinsztelt vöröshagyma és só kerül. Sütjük a májat is, arra fokhagymát teszünk, a májat felszeleteljük, azt is sózás nélkül sütjük.”
A Nagyapáti Kukac Péter Magyar Hagyományőrző és Néprajzkutató Társulat tizedik alkalommal szervezte meg a hagyományos paraszti disznóölést a Tájház udvarán. Kovács László, elnök, Nagyapáti Kukac Péter Magyar Hagyományőrző és Néprajzkutató Társulat, Topolya: „Az alapgondolatunk az, hogy ezt a hagyományos disznóölést bemutassuk a fiataloknak, a gyermekeknek. Mi idősebbek meg a többiek egy kicsit nosztalgiázunk. Nekem is vannak emlékeim a nagyszülők disznóvágásából, amikor összejött a család. Úgy szoktam mondani, legyen egy nap, amikor eltársalgunk, nosztalgiázunk, és a fiataloknak is megmutatjuk, hogy készítették el az egész évre valót.”
A vendégek jó hangulatban fogyasztották el a disznótoros reggelit a topolyai Tájház udvarán.






