Dőltek a rendek Szenttamás határában

Zeneszóval érkeztek az aratócsapatok a szenttamási Füstös tanyára. A házigazda engedélye után ki is vonultak a parcellára, ahol előbb a hagyományos aratóreggelit fogyasztották el a kaszások, a marokszedők és a kévekötők.

15 csapat kaszája suhogott egyszerre. Mátyás Ágnes, Tiszakálmánfalva: „Jóban vagyunk a szervezőkkel, és a szervezők is járnak hozzánk, és eleget akarunk tenni a barátságnak. Mivel ők csinálják ezt az aratási ünnepséget, mi meg csináljuk Tiszakálmánfalván a tésztafesztivált, és egyik a másikat kisegítjük vendéglátásban.

Kőrösi Ferenc, Zenta: „Nagyon jól sikerül vezényelni, mert jó a csapatom és akármiről van szó, mindig szót fogadnak.”

Valamikor a kévéket búzaszárral kötötték össze, ami az asszonyok dolga volt. Fényszárosi Márta, Felsőhegy:„Meg kellett ezt valamikor hajnalán csinálni, a kötelet, még puha volt, harmatos volt, akkor azt ott összerakták, hogy ne puhuljon le, és ha meg akarod húzni, meg dobálták fel a kocsira, hogy az ne szóródjon szét, oda erő kellett, hogy megszorítsuk, hogy megfelelő legyen a célnak.”

Munka előtt jól meg kell élesíteni a kaszát, főleg most, hogy az időjárási körülmények miatt megdőlt és nehéz vágni. Homolya György, Zentagunaras: „Elnézve a búza állását, lehet, hogy a sövénynyírót is hozhattam volna, alacsonyabb tarlóra bírnék vele vágni.”

A szenttamási hagyományos aratóünnepet huszonkettedik éve rendezik meg. Az utóbbi években már csak az idősebb generáció élvezi ezt a munkát. Forgács Ibolya, főszervező, Szenttamás: „A fiataloknak megmutatjuk, hogy valamikor hogyan arattak, mert ők nem is tudják, hogy a munkával is lehetett szórakozni, és örömmel csinálták az emberek.”

Az aratás befejeztével az új kenyeret megszentelték és felszegték, majd a vendégeket kínálták vele.