Egy elnéptelenedett falu, melynek emléke máig él
1987-ben a falu emlékére keresztet állítottak, itt emlékeznek évente egyszer, a deonicai búcsú idején, az egykori település lakói és a leszármazottak.
Idén is tábori szentmisével tisztelegtek a tanyavilág elhunyt lakosainak emléke előtt, akik sorsa nem volt könnyű, mégis boldogan éltek.
A település 1935 és 1964 között létezett, 35 magyar családnak adott otthont, de a szikes, terméketlen föld miatt fokozatosan Muzslyára költöztek és elnéptelenedett a falu.
Gabona Hunka Katalin egykori deonicai lakos: „Az egész kert be volt ültetve gyümölcsfákkal és szőlővel. Nagyon sok állatunk volt, tehén, baromfi, birka, minden. Az öcsémmel sokat kódorogtunk itt, nagyon sokféle gyümölcsünk volt. Az édesapám fölültetett bennünket a ráfos kocsira, voltak lovaink, hajtottam a lovakat is, mikor kicsi voltam. Volt egy fahordó. Összeszedte apám a gyerekeket, fölültünk, körülültük a hordót, és akkor mentünk a Tiszára vízért, akkor az édesanyám abban fürdetett bennünket, a Tisza vizében, abban mosta az ágyneműt.”
