Egyre több a sakál Közép-Bánátban, a vaddisznókat is megtámadják
Az erzsébetlaki Dvorszki-család udvarába is bemerészkedtek a sakálok. Kertjük végében húzódik a határ, így könnyen bejuthattak az udvarba.
Dejan Dvorski, vadász, Erzsébetlak: „Megették a nyulaimat. A drótot összeszedték, kolbászt csináltak belőle. Szétharapták a drótot, bemásztak, lefojtogatták az összeesett. Minden felé tetemek voltak. Amikor reggel felkeltünk - nyulak minden fele. Egy félig meg volt éve kettőt elvittek, a többi meg itt maradt lenn, le volt fojtogatva. Egyet hagytak.”
A sakál a legerősebb ragadozó a vidéken, az emberen kívül nincs ellensége. Ügyesen elkerüli a csapdákat, nappal szinte láthatatlan. Gyarapodásához hozzájárult a 2800 hektáros, nádasokkal, erdőkkel benőtt erzsébetlaki határ. A Császár-tó természetvédelmi rezervátum is védelmet biztosít számára.
Ladvánszki Ernő, fővadász, Erzsébetlak: „A sakálok mind ide jönnek a mi területünkre, itt találnak ennivalót maguknak. Itt fogdossák legjobban a nyulat, őzet, meg a fácánt. A vaddisznót már egy kicsit nehezebben ejtik el. Ritkában, de a vaddisznókat is megtámadják.”
Dejan Dvorski, vadász a sakál legjobb ismerője a környéken. Eddig 18 egyedet sikerült ártalmatlanná tennie. A legtöbbet madárfütty utánzásával sikerült tőrbe csalnia. Az erzsébetlaki fővadász kiemelte: „Nem tudjuk, hogy pontosan mennyi van. Megesik, hogy vadászat közben fél méterre sétálunk el mellette és nem ugrik fel. Nem ijed meg.”
Az első sakál a vidéken a múlt század kilencvenes éveiben jelent meg, amikor nagy tűz pusztított a Deliblati Homokpusztán. Azt mesélik, hogy első nőstényt akkor megölte egy kutya. A vad száma azonban az óta folyamatosan gyarapszik.
