„Én is vőfély szeretnék lenni” - füzebe gyűjtött hagyományok

Muzslya egykor lakodalmairól volt híres: hétvégenként tíz–tizenkét lakodalmas zenekar is munkához jutott. A vőfélyeknek, vagy ahogy a Bánátban nevezik őket, „vőfényeknek”, szintén mindig akadt feladatuk. A vőfély szerepét hagyományosan a vőlegény valamelyik barátja vagy rokona töltötte be. Ő felelt a jó hangulatért a hívogatástól egészen a násznagyok kikíséréséig.

Az egykori sátoros lakodalmakat mára a termekben tartott, rövidebb ünnepségek váltották fel, így a fiatalabb generációknak már kevés lehetőségük van megismerni ezeket a hagyományokat.

Ennek az örökségnek a megőrzését tűzte ki célul Sziveri László vőfély az „Én is vőfély szeretnék lenni” című vőfélyfüzetével, amely a múlt század második feléből származó muzslyai lakodalmi szokásokat gyűjti egybe.

Sziveri László, vőfély: „Elmennek öt órakor a templomba, hat órakor bemennek abba a terembe, beköszöntik a vendégeket, násznagyot, beköszönti a menyasszonyt, de már 8 órakor siess, mert már jön a vacsora. Fél 9-9-kor gyerünk, hogy hívják a menyasszonytáncot fél 10-kor, tánc-pénz kikérés 10 órakor, hogy egy kicsit bírjunk mulatni, és utána meg már jön a reggeli, aztán megyünk haza. Úgyhogy nagyon össze van szűkítve. Azelőtt meg volt, a lakodalmat elkezdték reggel 8 órakor, mert a koszorúslány meg a vőlegény elment a vőlegényes házhoz, onnan mentek a násznagyé, a násznagyot 11 órára várták oda. Akkor 11 óra körül, mikor odaért a násznagy, akkor kezdődött a lakodalom. A lakodalom el szokott tartani vasárnap délelőttig, valamikor még délutánig is, attól függ, hogy milyen vendégek voltak.”