Erdőirtás = csapadékhiány
A trópusi erdőkben élő emberek beszámolója szerint a fák kivágása után az éghajlat melegebbé és szárazabbá vált, eddig azonban nem tudtak egyértelmű kapcsolatot kimutatni a fásítás és a csapadék mennyisége között.
A Leedsi Egyetem kutatócsoportja az erdőirtásra és a csapadékmennyiségre vonatkozó műholdas adatokat kombinálva most kimutatta, hogy a trópusokon az elmúlt 14 év során az erdővel borított területek csökkenése összefüggésbe hozható a kevesebb csapadékkal. Becsléseik szerint az évszázad végére, ha az erdőirtás üteme folytatódik Kongóban, a csapadék mennyisége 8-12%-kal csökkenhet a térségben, ami jelentős hatással lesz a biológiai sokféleségre és a mezőgazdaságra.
A csapadékmennyiség minden 1%-os csökkenése esetén átlagosan 0,5%-kal csökken a terméshozam. A csökkenő csapadékmennyiség veszélyeztetheti a kongói erdők életképességét is, amelyek a világ legnagyobb szén-dioxid-tárolói közé tartoznak. A kutatók a trópusok három területén – az Amazonas, Kongó és Délkelet-Ázsia – vizsgálták az erdőpusztulás hatását. A vizsgálat során a 2003 és 2017 közötti időszak műholdas megfigyeléseit elemezték, hogy azonosítsák azokat a helyeket, ahol az erdőket kiirtották.
A szintén műholdak által mért csapadékadatokat összehasonlították olyan helyek adataival, ahol az erdők nem pusztultak el. A legnagyobb mértékű csökkenés az esős évszakban volt tapasztalható: az erdőborítás minden egyes százalékpontos csökkenése esetén havonta akár 0,6 mm-rel kevesebb eső is eshetett a vizsgált területeken.
