Fiákeres találkozó Cserépalján
Már sokéves hagyomány, hogy az ortodox húsvét másnapján összesereglenek a lótenyésztők Cserépalja, hogy bemutatkozzanak nemes állataikkal. Többnyire lipicai lovakkal érkeztek a versenyzők, legtöbben Dél-Bánátból.
Marko Stoisavljević, lovasgazda, Vladimirovac: „A lovak iránti szeretetem gyerekkoromba nyúlik vissza, gyerekként még voltak lovaink. Akkor egy ideig nem tartottunk, majd most, ahogy én átvettem a gazdaságot, vettünk lovakat, örömünket leljük ebben a sportágban.”
A díjazottak között volt Ambrus Zsanett is, mint fogathajtó ifjú hölgy, aki Bácsföldvárról érkezett családjával.
„Kiskorom óta lovakkal foglalkozunk, hét éves korom óta járunk ilyen találkozókra és azóta versenyzem.”
Cserépalján 1993. óta működik a lovasklub. Branislav Jankov elnök szerint a településen még nagyjából tíz háznál tartanak lovakat, az állatok iránti szeretetből. A lovasklub elnöke nagyon elégedett volt az idei rendezvénnyel.
„Vannak új jelentkezők. Látom a vezetéknév alapján, mert ismerem őket, már tizennyolc éve vagyok az elnök és nagyon jól ismerem a neveket és vezetékneveket, és elég sok új résztvevő van. Minden azon múlik, ki kerül elő, hogyan van pénze. Ez egy nagyon drága sport, a lovak drágák.”
A látványos bemutatót a változó időjárás ellenére is szépszámú közönség és egy öt tagú bizottság kísérte végig.
Marija Radovanović, a zsűri elnöke kiemelte: „Valójában az árnyalatok döntöttek. Nem könnyű. A teljes fogat valóban egységesen kell kinézzen. Mindennek a helyén kell lennie. Maga a fiáker kinézete, a lovak megjelenése, hogy össze legyenek párosítva, hogy a járásuk egységes legyen, ez az a sajátos parádés ügetés. Valamint a kocsis és a csapat tagjainak megjelenése, mindez egy egész egység kell, hogy legyen, ami az általános benyomást kelti.”
Az egész napos rendezvényt a Tartományi Regionális Fejlesztési, Régióközi Együttműködési és Helyi Önkormányzati Titkárság, Antalfalva község, a Cserépaljai Helyi Közösség és helyi magánvállalkozók támogatták.
