Hagyományos disznótor Tiszaszentmiklóson
Korán ébredtek a tiszaszentmiklósiak. Egy pohárka pálinka után neki is láttak a hagyományos disznóvágásnak. Szalmával pörkölték a sertést az egyesület udvarában. A helyiek szerint ez a pörkölési módszer az ízt is fokozhatja.
Márki Mihály: „- Ez hagyományos, jó ízt ad a bőrnek, a zabálónak is, meg mindennek. Ez hagyományos. A butánnal, mostanában azzal csináljuk, az gyorsabb, meg tisztább is, ez hagyományos. Ez hagyományos disznótor, az a neve, úgy csináljuk.
- Mennyi ideig kell pörkölni a szalmában?
- Attól függ, mekkora, a szalma, ha vizes, akkor nem ég, csak füstöl. Látszik az a bőrén, hogy elég vagy tovább.”
A pörkölés után hamar az asztalra került a friss hús. Míg a férfiak vágtak, szeleteltek, addig az asszonyok a tűzhely mellett házias reggelit készítettek.
Törtei Erzsébet: „Várjuk a májat, hogy le legyen darálva, és készült a májfasírt, amit minden évben mindenki nagyon vár, hogy elkészüljön, mert nagyon szeretjük. Azt én fogom csinálni, a vére készül, dinsztelem a hagymát. Jó sok hagyma kell rá. Majd sütjük a szalonnát, tokalját. Ami egy disznótoron szokás.”
A hűvös reggelen forralt borral melegítették magukat a résztvevők, amelynek elkészítéséért Varga András felelt.
Varga András: „A pálinka volt az előjáték és utólag ez ilyen desszert gyanánt ez a bor. Van, aki tesz bele gyümölcsöt, alma, körte, nem, mi nem csináljuk úgy. Ez a szegfűszeg, cimet, nekünk nincs fahéj, azt szoktak tenni bele. Nekünk őrölt fahéj van, azt teszünk bele, egy kis cukor. Fele-fele arány. Fele víz, fele bor, néhol kicsit több víz, kevesebb bor. Nem üt annyira.”
A lakosok és az egyesület tagjai minden évben összegyűlnek, hogy jól érezzék magukat, és lakmározzanak a disznótoros falatokból.
Törtei János, az egyesület alelnöke: „Falun élünk, egy disznót az ember nevel, fél évig, valamikor az őseink is fél évig- egy évig neveltek, utána levágták, és bekészítették a télirevaló ennivalót. Most már vannak mélyhűtők, akkor nem voltak, akkor úgy csinálták, hogy összefogott hét, nyolc, tíz család és minden szombaton, vasárnap máshol a disznó és azt meg is ették mindjárt. Valahogy mi is így csináljuk.”
A szorgos kezek alatt égett a munka, májfasírt, tepertő és szalonna is készült reggelire. Mivel manapság a disznóvágás már nem olyan elterjedt környékünkön sem, mint régen, ezért az esemény elsődleges célja a hagyományápolás.
