Így válik az őszi avar életmentővé
A cikk szerint ráadásul csupán egy berögzült szokás, hibás szemlélet alapján cselekszünk, amikor magunkhoz ragadjuk a gereblyét és a kukászsákot.
A talajra hulló falevél a természetes körforgás része. A biológiai sokféleséget, az élet fennmaradását szolgálja az erdőben, és tenné ezt a kertünkben is, ha hagynánk. Állatfajok ezrei lelnek téli menedéket, táplálékot általa, emellett az avarréteg védi, regenerálja a talajt, serkenti a talajéletet.
Az ízeltlábúak és más parányi élőlények mellett számos kétéltű, hüllő, sőt kisemlős – például a sün – számára is nélkülözhetetlen az avar, amely – vastagon összegyűlve, vagy a földön heverő gallyakra, odvas fatuskókra, cserjék talajközeli ágaira sátorként borulva – ideális téli búvóhelyet biztosít.
Az avarréteg felszámolása káros hatással van a következő év tavaszán nevelkedő énekesmadár-fiókákra is, hiszen így kevesebb táplálék jut majd nekik. Emellett a rigóknak is fontos, hogy hómentes időszakban a leveleket felforgatva az avarban tudjanak vadászni, de így megfosztjuk őket ettől a lehetőségtől.
A lehullott levelek nemcsak menedékül szolgálnak. A talajlakó állatok a nyári, gyakran aszályos időszakban a mélyebb rétegekbe húzódnak. Így tesznek a földigiliszták is, de az ősszel érkező csapadékosabb időjárás a felszínre csalja őket. Ekkor a friss avar terített asztalt jelent számukra. A falánk kis állatok igyekeznek a föld alá húzni a faleveleket, mert ott biztonságosabb körülmények között táplálkozhatnak. A giliszták azonban nemcsak a humusz előállításában nélkülözhetetlenek, hiszen az avar feldolgozása közben szövevényes járataikkal a talaj fellazítását is segítik, ezzel növelve annak vízmegkötő képességét és a jótékony gázcserefolyamatok hatékonyságát.
Megtehetjük, hogy a lehullott lombokat telkünk eldugottabb részein a bokrok, fák alá gyűjtjük több kisebb-nagyobb halomba. Ezzel már biztosítjuk a szükséges telelőhelyet az állatvilág számára. A nagy mennyiség miatt felesleges aggódnunk, mert tavaszra a kupac összeesik, majd a nyár folyamán még tovább zsugorodik. Ez idő alatt értékes komposzt lesz belőle, melyet felhasználhatunk akár a veteményesben is.
De emellett azt is megtehetjük, hogy a kertünk egyes részeit beborítjuk az őszi lombokkal. Ha elbírja a készletünk, akár 30–40 cm-es vastagságban is. Így már a létfontosságú talajéletet is nagyobb területen támogatjuk, és eközben az ízeltlábúak, rovarok számára szintén nagyszerű telelőhelyet kínálunk.
A rigók is lelkesen fognak turkálni benne giliszták után kutatva. De a legjobb megoldás az, ha a kertünk egy részét átadjuk a természetnek.
Itt a hulló levél tökéletes helye épp ott lesz, ahol földet ér. A békén hagyott részeken idővel beindulhatnak azok a természetes folyamatok, amelyek révén kertünk változatos élettel gazdagodik.
Kellő számú lombhullató fával és bokorral kis erdőszéli élőhelyet fog mintázni ez az értékes, különleges terület, ahol megcsodálhatjuk az élővilág sokszínűségét.






