Ismét darvadozást rendeznek a szegedi Fehér-tónál

Az ősz egyik leglátványosabb természeti látványossága a darvak (Grus grus) ezreinek vonulása a Dél-Alföldön. A kelet-európai állomány egyik kiemelt gyülekezési helye a szegedi Fehér-tó és környéke. Az itt megpihenő darvak a szántókon, tarlókon megfelelő táplálkozóhelyet találnak, az éjszakákat pedig a halastavakon töltik.

A darvak nagy része a tartós hideg időszak beálltakor elhagyja a Kárpát-medencét és Európa déli részén vagy Észak-Afrikában töltik a telet. Az utóbbi években azonban egyre több példa van arra is, hogy nagyobb csoportjaik itt telelnek át, például a Büdös-széken a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetben.

Pénteken délután kezdődik a Diós Kristóf emlékére szervezett fotós terepverseny, melyen a résztvevőknek egy teljes napjuk van, hogy a Fehér-tó őszi hangulatát, természeti értékeit, valamint a vizet, mint az élet forrását művészi igénnyel megjelenítő képeket készítsenek.

Szombat reggeltől madárgyűrűzést rendeznek a Fehér-tó mellett álló Szalakóta Látogatóközpontnál, ahol a szikes tavaknál jellemző fajok mellett akár a vonulási időszakban a környéken ritkábban felbukkanó madarakkal is megismerkedhetnek az érdeklődők. Reggel indul a Daru futam is, melyen futva vagy sétálva teljesíthető a klasszikus teljesítménytúra a Fehér-tó területén kijelölt 5 vagy 17 kilométeres távja.

A programok központi helyszíne a sándorfalvi piactér, valamint a Pallavicini kastély és kertje lesz. Itt rendeznek kiállítást Az év madárfotósa pályázat korábbi díjnyertes alkotásaiból.

A kastélykertben a gyerekeket szabadtéri népi és természetismereti játékok várják, az érdeklődők a művelődési házban ismeretterjesztő előadást hallhatnak a darvakról, de rendeznek élményfoglalkozást is terápiás kutyákkal. A Kurgán természetvédelmi bemutatóhelyen filmvetítéssel, tárlatvezetéssel várják a látogatókat.

A vendégek megfigyelhetik a tavaknál napközben előforduló madarakat is. A területen gazdálkodó Szegedfish Kft. keskeny nyomtávú szerelvényének utasai a halastavak között a Fehértói Halászcsárda mögötti kiinduló állomásról a tórendszer közepén álló kutatóházig utazhatnak.

A nap legizgalmasabb programjainak azonban azok a kora délutántól szakvezetővel induló túrák ígérkeznek, melyeken a látogatók kis csoportokban figyelhetik meg a darubehúzást, azt a folyamatot, amikor a darvak visszatérnek éjszakázóhelyükre.

A 190-200 centiméteres szárnyfesztávú darvak tollának alapszíne palaszürke, a fej és a nyak oldalán lévő fehér sáv pedig élesen elüt fekete arcuktól és fejüktől. A daru rendkívül éber, veszélyt sejtve hosszú nyakát magasra nyújtja. Költőterületén - Eurázsia erdős, sztyeppés tájain - füvet, növényi hajtásokat, rovarokat, néha halakat, kisebb emlősöket és madárfiókákat eszik. Vonulásakor kultúrnövények termésével és magvakkal táplálkozik, tavasszal és nyáron inkább rovarokat fogyaszt. Vonuló csapatai V-alakban vagy egyenes vonalban szállnak, ellentétben a szintén kinyújtott nyakkal, de rendezetlen csoportokban röpülő gólyákkal.

Magyarországon a 19. század végén még költött, jelenleg tavaszi és őszi átvonuló. 2015 nyarán azonban - száz év után először - a Marcal, majd 2021-ben a Rába völgyében sikerült megfigyelni egy-egy költőpárt, melyek feltehetően évről-évre költenek, és a szakemberek lehetségesnek tartják, hogy a Csanádi pusztákon is költ egy pár.