A járványhelyzet a hófúvásnál keményebb akadály
A mostani járványhelyzet azonban a hófúvásnál is keményebb akadálynak bizonyult.
Kellemes időben, de szerényebben zajlott az év első bánáti búcsúja Magyarcsernyén. Kevesebb vendég érkezett, és elmaradtak a szokásos nagyobb családi összejövetelek is. Pénteken a Szent Ágota-plébániatemplomban bemutatták a búcsúi szentmisét. Vasárnap pedig kirakodóvásár volt, amit ezúttal a piactéren tartottak meg.
Tóth László, tanácselnök, Magyarcsernye HK: „Éveken keresztül szervezett kirakodóvásár volt, amely a Kossuth Lajos utcában és a templom környékén valósulhatott meg. Az idén nem így van. Be kell tartani az intézkedéseket, de függetlenül ettől hiszem azt, hogy a gyermekek örülnek a legjobban annak, hogy akármilyen kevesen is lesznek a kirakodók, de csak lesz, és ahogy szokták mondani, hogy „búcsúfiát” sikerül venni.”
A határon túlról nem érkeztek haza elszármazottak, de a Vajdaságban élő egykori csernyeiek közül volt, aki hazajött.
Király Ervin: „Elköltöztünk a családdal - a gyerekek után – Kelebiára. Munkába álltunk mindketten. De mindig örömmel jövünk vissza a szülőfalunkba. Ugye, a szívünk is visszahúz. Itt vannak még édesanyám, testvéreim, barátok, akiket mindig örömmel körüljárunk. Szívesen találkozunk velük. A csernyei búcsú azelőtt a mi házunk előtt volt, a kirakodás. Nagyon sokat az ablakból is bírtam nézni.”
A Szent Ágota-templomot Csekonics János gróf építtette és 1844 októberében szentelték fel. 2010-11-ben kültéri és beltéri felújítási munkálatot végeztek rajta. Védőszentje Szent Ágota, aki a vértanúságával tanúsította, hogy számára semmi se volt lényegesebb, fontosabb, mint az, hogy Istent beengedje az életébe.
Tapolcsányi Emánuel, plébános, Magyarcsernye: „Mi halandó emberek ebből azt tanulhatjuk meg, hogy minden egyes nap számunkra kegyelem, ajándék, amit a Mindenhatótól kapunk, hogy azt jól, értékesen és céltudatosan használjuk fel. Hogy nem mindig az a fontos, az a lényeges, amit mi akarunk, vagy szeretnénk, hanem legyen meg bennünk a bátorság és bízzuk bátran életünket, minden egyes napunkat a mindenható Istenre.”
A csernyeiek bíznak abban, hogy a körülmények lehetővé teszik majd, hogy a nyáron megünnepeljék a falunapot és megtartsák a Csernyeiek Találkozóját, egy év múlva pedig már a megszokott módon ünnepeljék a búcsút is
