Kannibálmedúzák lepték el Velence vizeit
Az eredetileg a nyugati Atlanti-óceánból származó faj – latin nevén Mnemiopsis leidyi – feltehetően teherhajók ballasztvizével jutott el az Adriai-tenger térségébe, majd gyorsan meghódította a velencei lagúna nagy részét.
Az elmúlt időszakban robbanásszerűen megnőtt az egyedszámuk: eltömítik a halászhálókat, és felfalják a tengeri tápláléklánc alapját jelentő planktonokat, valamint a halak ikráit és lárváit.
A kutatók szerint a faj sikerét az éghajlatváltozás is segíti. A melegebb víz és az ideális sótartalom kifejezetten kedvez a szaporodásának.
A bordásmedúza ráadásul biológiai szempontból is rendhagyó: végbélnyílása csak az ürítés idejére jelenik meg, majd eltűnik, és ismert arról is, hogy saját utódait is elfogyasztja.
A szemölcsös bordásmedúza a világ 100 legkárosabb inváziós faja között szerepel.
A jelenség súlyosan érinti az adriai halászatot is, amely több milliárd eurós ágazat, és különösen híres a kagyló- és kagylófélék termeléséről. „A folyamatos klímaváltozás egyre kedvezőbb környezeti feltételeket teremthet ennek a fajnak, ami nagyobb tömegű megjelenéshez és az egész lagúna ökoszisztémát érintő kockázatok növekedéséhez vezethet” – figyelmeztetnek a tudósok.
Nem ez az egyetlen inváziós faj, amely gondot okoz az Adrián. A térségben elszaporodtak az élénk kék ollóikról ismert kék rákok is, amelyek szintén feltehetően ballasztvízzel érkeztek. Ezek az állatok kagylókat, rákokat és más tengeri élőlényeket pusztítanak, hálókat rongálnak, és milliós károkat okoznak.
Olaszország most gasztronómiai megoldással próbál védekezni: a kék rák egyre gyakrabban jelenik meg az üzletek polcain és az éttermek étlapjain, abban a reményben, hogy az elfogyasztásuk segít kordában tartani az állományukat.
