Karácsony a szeretet ünnepe, de mi mindent jelent még?
Feldíszített karácsonyfa, színes izzósor az ablakban, meleg szoba, ropogó tűz a kandallóban, ideális esetben hóesés. Hasonlóan idillikus kép rajzolódik ki mindenki fejében, amikor a karácsonyra gondol.
A modern korban az ünnepi időszak jelzőivé, az ablakokban megjelenő meleg sárga fényű izzósorok, a tv-ben vetített karácsonyi filmek vagy a rádióban felcsendülő Mariah Carey sláger vált, emellett azonban a karácsony számos olyan régi hagyományt és népszokást is visszahoz, amellyel igazán ünnepivé, meghitté és különlegessé válik ez a szűk egy hónap az év végén.
A karácsonyi ünnep gyökerei nagyon messzire nyúlnak vissza a történelemben, nem csoda hiszen mára a világ egyik legnagyobb és legelterjedtebb ünnepe. Számunkra is ismert formáját a Krisztus utáni 4. században nyerte el, amikor a kereszténység vált a Római Birodalom államvallásává.
A pogány kultuszokban a téli napforduló alkalmával ünnepelték a legyőzhetetlen napot, Nagy Konstantin császár pedig ezt a napkultuszt akarta egyesíteni a kereszténységgel – így Jézus születésnapjává tette a december 24-ről 25-ére virradó éjszakát, habár Jézus születésének tényleges időpontja nem ismert.
Ez a keresztény ünnep a 325-ben megtartott első nikaiai zsinat határozata értelmében Jézus Krisztus földi születésének emléknapja: az öröm és békesség, a család és gyermekség, az otthon és szülőföld ünnepe.
Az elmúlt bő 16 évszázad során sokat változtak a karácsonyi időszakhoz fűződő hagyományok, a világ különböző pontjain pedig más-más szokások alakultak ki. Nem mindenhol viszi a rénszarvasok által húzott szánon a Télapó az ajándékokat, mint az USA-ban, és van ahol a gömbök mellett pókhálóval díszítik a karácsonyfát.
Guatemalúban például a szemétégetés hozza a szerencsét az elkövetkező évre, Venezuelában pedig görkorcsolyákkal igyekeznek a hívek a karácsonyi misére.
A meséskönyvekből vagy az amerikai filmekből már a gyerekkortól alaptudássá válik, hogy Rudolf, a piros orrú rénszarvas és társai segítik a Télapót az ajándékok szétosztásában Szenteste. Svédországban viszont egy másik állat segít a Mikulásnak.
A svéd hagyományok szerint egy emberméretű yule-kecske kísérte jótettei során Szent Miklóst, ezért a svédek szalmából összeállított kecskebábúkkal várják a karácsonyt. A kicsi, fenyőfára akasztható bábuktól egészen a 12 méter magas, szalmából készült építményekig bármilyen kecskeinstalláció előfordulhat.
A Swedish tradition - burning down the Gävle goathttps://t.co/3jhOT60eTX pic.twitter.com/5EFA8WnJaI
— Len (@lenvt) December 20, 2017
Gävle városában minden évben felállítják a 13 méter magas yule-kecskét, amely viszont vonzza azokat az embereket, akik a hatalmas, könnyen égő kecskét egy óriási máglyává szeretnék alakítani. Az építményeket rendszeresen felgyújtják.
Az alábbi linken élőben követhetjük, milyen állapotban van az idén megépített szalmakecske.
Ukrajnában pedig gömbök, karácsonyi fények és keresztény jelképek mellett, műpókháló és műpók is díszíti a karácsonyfát.
Spider Web Christmas Trees (Ukraine): It's the last day to take down decorations to stop bad luck.
— Open Graves & Minds (@OGOMProject) January 6, 2019
In the Ukraine, they will be removing spiders and webs. These decorate their trees in memory of a helpful spider who decorated a poor family's tree.#GothicAdvent #12DaysofGothmas pic.twitter.com/vFR0J6FCvM
A szokás gyökerei egy régi mondából származnak amely szerint egy szegény nőnek nem volt elég pénze ahhoz, hogy díszeket vásároljon a karácsonyfájára. Reggel azonban arra ébredtek gyermekeivel, hogy egy pók ragyogó hálójával beszőtte az egész fenyőt, amely a reggeli napsütésben arany színben pompázott. Ezért az ukránoknak a pók és a pókháló a szerencsét és a reményt jelképezi a fán.
Régiónkban is számos érdekes, a régi időkből fennmaradt népszokás él továbbra is. Ezek a szokások élményekkel teljesebbé és különlegesebbé teszik az ünnepvárás izgalmait.
A karácsonyi időszak advent első vasárnapján kezdődik. Ezen a napon gyújtjuk az első gyertyát az adventi koszorún, amelynek lángja a hitet jelképezi.
Az első adventi koszorút 1839-ben készítették Németalföldön. Ekkor még 24 gyertya díszítette, karácsonyig minden nap eggyel többet gyújtottak. Mára a 24 helyett 4 gyertya díszíti a koszorút, a hit, a remény, az öröm és a szeretet szimbólumaként. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor.
Több vajdasági faluban, illetve városban nagy adventi koszorút készítenek a helyiek, majd vasárnaponként közösen ünnepelnek az adventi időszakban.
Hasonló karácsonyt megelőző népszokás a Luca székének faragása, a Luca pogácsa sütése, vagy a Luca búza elültetése december 13-án, amely az egyik legrégebbi és legkedveltebb hagyományunk.
Karácsony közeledtével nem maradhat el a fenyőfa feldíszítése sem. Míg korábban élő fenyőfák töltötték be a karácsonyfa szerepét, mára már megannyi féle műfenyőből is választhatunk. Zöld, fehér, enyhén havas hatást keltő műfenyőket is díszíthetünk a legújabb trendeknek megfelelő színkombinációkban pompázó gömbökkel, de maradhatunk a gyerekkorunkból ismert, sokszínű és formájú fenyőfadíszeknél is.
Hagyományosan december 24-én díszítik régiónkban a karácsonyfát, amit több családnál Szenteste a „Jézuska hoz”, hogy aztán karácsony reggel a gyerekek a díszes fára és az alatta bújó ajándékokra ébredhessenek. Manapság viszont már többfelé december elején a feldíszített fával várják az ünnep eljöttét.
A betlehemezés talán az egyik olyan hagyomány, amely a mai napig a legelevenebben él. Egyébként ez az egyik legrégebbi hagyomány, hiszen már a 11. századtól vannak róluk feljegyzések. A betlehemi játékokat ekkor még a templomokban adták elő. A Betlehemezés népi játéka során Jézus születésének történetét mutatják be tréfás történetekkel. Szereplői általában pásztoroknak öltözve, házilag készített jászollal vagy betlehemi kistemplommal járnak házról házra.
Ugyan az effajta betlehemezés egyre kevésbé népszerű, betlehemes játékok hagyományát több vajdasági művelődési intézmény, egyházközösség és iskola is igyekszik tovább örökíteni. Ilyen rendezvény például a Dél-Bánáti Betlehemes Játékok és Karácsonyi Szokások Találkozója, amelyet idén Panocsván tartottak meg. Az eseményen hagyományos szokásokat, betlehemes játékokat, zenés-verses összeállítást, mesejátékot és karácsonyi dalokat adtak elő a résztvevő csoportok a közönségnek.
Láthatjuk, hogy a karácsony nem csupán egy ünnepet, hanem egy egész ünnepsorozatot jelöl, amelyről a legtöbb embernek a szeretet, az ajándékozás, a vendégvárás és természetesen az evés-ivás jut eszébe. Az pedig, hogy mi kerül az ünnepi asztalra, ez is kultúránként, régióként változó lehet.
Régen december 24-én, karácsony böjtjén reggelire csupán kenyeret és olajba áztatott savanyú káposztát ettek egykoron a katolikusok, de voltak olyanok is, akik csak kenyéren és vízen böjtöltek. Az ebéd ilyenkor üres bableves és mákos guba vagy mákos tészta volt.
A karácsony napján fogyasztott ételeknek is komoly jelentőségük van. A bab, a borsó, vagy a mák a bőséget szimbolizálják, a fokhagyma az egészség védője, a méz az életet tette édessé.
Elmaradhatatlan karácsonyi étel a hal, a halászlé és a pulyka, valamint a diós és a mákos bejgli.
A néphiedelem szerint ilyenkor nem szabad baromfit enni, mert az hátrafelé kapar, vagyis “elkaparja” a szerencsét a háztól. Ezért inkább disznót fogyasztanak, mert az orrával előre túr, ezzel pedig gazdagságot hoz a családoknak.
Karácsonykor mindenkiben erősödik az adományozási kedv is.
A Vajdaságban is elterjedt, Cipősdoboz-akció idén is több száz gyerek karácsonyát tette boldogabbá.
Az akcióban szinte egész Vajdaság részt vett, hiszen tartomány-szerte több intézmény szolgált gyűjtőpontként. Az összegyűlt és becsomagolt cipősdobozokat pedig a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium diákjai, valamint a Nyúl Zoltán által vezetett BMC önkéntesei osztották ki az ünnepi időszakban.
Az akcióról készült részletes összefoglalót december 31-én láthatják Közel-kép című műsorunkban.
A karácsonyi időszaknak hagyományosan vízkeresztkor, azaz január 6-án van vége. Ez jelzi egyben a farsang, azaz a népünnepek, vidám lakodalmak, bálok és mulatságok időszakának kezdetét is, amely újabb hagyományokat, néphiedelmeket és szokásokat tartogat.
