A klímaváltozás kedvez a talajeróziónak
Az erózió mértéke aggasztó – közölték a bremerhaveni Alfred Wegener Intézet és a Helmholtz Sarkvidék- és Tengerkutató Központ munkatársai. Csak a Szibériában lévő Léna folyó egyik sziklájánál évente 16 méter szakad le a partvonalból.
A klímaváltozás miatt a permafroszt, amely normál esetben egész évben egészen a mélyebb rétegekig fagyott, lassan felolvad.
Ilyen ősi, állandóan fagyott területek elsősorban Kanadában, Alaszkában, valamint Szibéria északi és keleti részén találhatók. Ezekben a talajrétegekben nagy mennyiségű szén-dioxid raktározódik, amely olvadáskor a légkörbe kerül.
A Léna deltájában lévő szikla példájának bemutatásával a tudósok azt szemléltetik, hogy a klíma felmelegedése egész tájegységeket változtathat meg. A tudósok a Szobo-Szisze-sziget 1,7 kilométer hosszú és 27 méter magas Jedoma nevű szikláját vizsgálták, ahol a permafroszt talaj meredeken a Léna egy mellékágába zuhan. Itt különösen nagy talajveszteség figyelhető meg.
Az 1960-as évek közepén a folyó az 1,7 kilométer széles szakaszon évente 5 méter földet hordott el.
A szakértők megállapítása szerint 2015 és 2018 között ez már évente csaknem 16 méter volt. A szikla 1965 és 2018 között, helyszíntől függően, összesen 322–679 métert veszített.
Kanada és Alaszka északi-sarkvidéki partjainál hasonló jelenség figyelhető meg, ahol egyre erőteljesebb hatással vannak a talajra a hullámverések és a folyami áramlatok, elsősorban azért, mert egyre hosszabb ideig tart a meleg évszak.
