Költünk, de miből?
A kérdés tehát nem az, ki költ többet, hanem az: mit jelent valójában a pénz a kapcsolatban? Biztonságot? Szabadságot? Elismerést?
A párterapeuták szerint amikor a társunk viselkedése – legyen az anyagi vagy érzelmi – fájdalmat okoz, az első ösztönünk az, hogy azonnal megszüntessük azt. Csakhogy a tiltás és a számonkérés ritkán hoz tartós változást. Sokkal célravezetőbb megérteni, mi mozgatja a másikat.
Miért vásárolunk akkor is, amikor nem kellene?
Az emberek számos okból vesznek meg olyan dolgokat, amelyekre nincs szükségük. Van, aki a státuszát, sikerét hangsúlyozza drága autóval vagy ékszerrel. Másokat a kortársi nyomás hajt: „mindenkinek van, nekem is kell”. Megint mások őszintén elhiszik, hogy majd használni fogják azt a tárgyat, még ha korábban soha nem is tették.
A statisztikák szerint minden negyedik, komoly kapcsolatban élő pár vitatkozik a pénz miatt. A mindennapi nézeteltérések közel egyötöde pénzügyi természetű, és ezek a viták érzelmileg jóval terheltebbek, mint más konfliktusok.
A gyakori veszekedés tehát nem feltétlenül a kapcsolat „hibája”, inkább annak jele, hogy mélyebb szorongások, értékrendbeli különbségek vagy hatalmi játszmák húzódnak a háttérben.
Sok esetben a túlzott költekezés a szorongás enyhítésének eszköze. A vásárlás azonnali megkönnyebbülést ad, de ez rövid ideig tart. Ez magyarázza, miért ismétlődik a viselkedés akkor is, ha a tárgyakat végül nem használják.
A krónikus túlvásárlás egyes esetekben felhalmozáshoz vezet, amely a felnőttek 2–6 százalékát érinti. Máskor kényszeres vásárlásról beszélhetünk: ilyenkor a személy belső feszültséget él át a vásárlás előtt, majd rövid megnyugvást utána, még akkor is, ha az anyagi helyzete romlik.
A kutatások szerint a felnőttek mintegy 5 százalékánál mutathatók ki a kényszeres vásárlás tünetei.
A gyermekkori hiányélmények is meghatározhatják a felnőttkori pénzkezelést. Van, aki a szegénység emlékétől félve túlságosan spórol. Más éppen ellenkezőleg: túlzott költekezéssel bizonyítja magának, hogy „vége a nélkülözésnek”. Előfordul az is, hogy a folyamatos kritika hatására a másik fél titokban kezd vásárolni, mintegy az önállóságát védve.
A folyamatos szemrehányás azonban ritkán hoz tartós változást. Sőt, könnyen titkos költekezéshez vezethet. A szakemberek szerint a beszélgetés célja nem a meggyőzés, hanem a megértés kell legyen.
Érdemes feltenni magunknak néhány kérdést: Mit jelent számomra a partner költekezése? Tiszteletlenséget érzek? Attól félek, hogy veszélybe kerülnek közös céljaink? Elveszítem iránta a bizalmamat?
A beszélgetés időzítése kulcsfontosságú. Nyugodt pillanatban érdemes kezdeményezni. Ezután valóban hallgassuk meg a másikat – ítélkezés nélkül.
A megértés nem egyenlő a korlátlansággal.
Az empátia nem jelenti azt, hogy minden belefér. Sok pár számára működő megoldás lehet: egy meghatározott, szabadon elkölthető havi keret, „várakozási idő” bevezetése a nem létfontosságú vásárlások előtt, a tárolóhely korlátozása, hogy ne halmozódjanak a felesleges tárgyak.
A cél nem a nézeteltérések megszüntetése, hanem hogy ne váljanak tartós nehezteléssé.
Ha azonban a vásárlások titkosak, gyakoriak, vagy növekvő adóssággal járnak, az már mélyebb szorongás vagy elkerülő magatartás jele lehet – ilyenkor szakember bevonása is indokolt.
