Korai költés az erdei fülesbaglyoknál
A Magyar Madártani Egyesület szerint a jelenség bár nem túl gyakori, de úgy tűnik, hogy egy-két évtizedenként előfordul, legutóbb például 2004 tájékán érkeztek hasonló korai költésekről beszámolók.
A viselkedés valószínűleg a kisrágcsáló zsákmányállatok időszakonként bekövetkező állományrobbanásával is összefügghet. Mivel a baglyok utódai tollasan kelnek ki a tojásból, és az első hetekben - különösen hideg időben - a tojó folyamatosan rajtuk ülve melengeti őket, miközben a hím eteti az egész családot, a száraz hideg nem jelent számukra gondot.
Kockázat inkább a már nagyobb fiókák esetében van akkor, ha a tél keményre fordul és a fagy mellé hó is társul. Ilyenkor a fiatalok jelentősebb része pusztulhat el.
További kihívást a lombmentes, takarást, menedéket nem nyújtó fás környezet jelenti a kezdetben még sokszor röpképtelen, a fészekből szétmászó fiatalok számára, akikre így a ragadozók még nagyobb kihívást jelentenek. Ha legalább néhány fióka életben marad - márpedig ez az arány akár az 50%-ot is elérheti, sőt meg is haladhatja -, akkor a bagolypár, és rajtuk keresztül a faj genetikai állományát annyival is több utód viszi tovább. Ha esetleg az összes fióka elpusztulna, a szülő pár nem veszít semmit, hiszen néhány hónap múlva, március-áprilisban úgyis kezdődik a klasszikus költési szezon.
A viselkedés tehát természetes és a fiókák korántsem esélytelenek.
