Látogatás a Kercsedini-szigeten
Növényvilága megfelel az őshonos állatok tartásának, ami a mai kor emberének már különlegességnek számít.
Félelemérzet nélkül lehet szamarat simogatni a Kercsedini-szigeten, ahol az ország egyedülálló élő génbankját tartják számon. Ugyanis több mint nyolcvan szabadon tartott félvad lovat, emberközeli mangalicákat, juhokat és szürkemarhákat is lehet látni a természetvédelmi területen. A turisták előszeretettel töltenek el pár órát a szabadban, hogy megcsodálják a természet törvényeit.
Mile Plavšić, tulajdonos, Kabol: „Körülbelül 400 szimentáli tehenünk van, 100 szürkemarhánk, 140 balkáni szamarunk és én ezt nem tudnám csinálni, ha nem lennének a támogatások, mivel ez Szerbia génbankját jelenti.”
Az inđijai turista szervezet a beskai kikötőből hetente több alkalommal hajós kirándulást szervez erre a védett területre, hiszen a Duna ezen szakaszán ez a legnagyobb kiterjedésű sziget, mintegy 800 hektáron terül el. Dejan Jakšić idegenvezető a sziget élővilágát mutatja be a turistáknak. „A Kercsedini-sziget arról ismert, hogy a területén megtalálható a négylevelű lóhere, továbbá, hogy a Duna ezen szakaszán, illetve egész Európát tekintve, itt van a halak legnagyobb ívóhelye. Főleg a pontyfélék ívnak itt. A sziget hátránya az, hogy nyárfákkal telepítik be, ami nagyon savanyú fajta és nem felel meg ennek a vidéknek.”
Az inđijai Turistaszervezetben mintegy 5 évvel ezelőtt találtak arra alkalmat, hogy a Kaboli-Péterváradi réthez tartozó egyedülálló szigetet beiktassák a kínálatba.
Slađana Sudar, idegenvezető, Turistaszervezet, Inđija : „A Kercsedini-sziget egyedülálló sziget, a legnagyobb kiterjedésű a Duna, a Dráva és a Tisza torkolata közötti szakaszon. Az idelátogató emberek tényleg élvezhetik a természetben lévő harmóniát, közelebbről megtekinthetik az őshonos állatokat.”
A Kercsedini-szigetet 2012-ben csatolták a Kaboli-Péterváradi réthez, amely már korábban védett területté lett nyilvánítva. A 800 hektáron több fokozatú védettség van érvényben, így az itt található állatok egész évben a természettel összhangban élnek, emberi beavatkozást alig igényel a fenntartásuk.
