A legenda szerint itt lehet Attila hun király sírja is
Titelnél ömlik a Bega vize a Tiszába, nincs messze a Tisza torkolata sem. A titeli dombvidék, a három folyó közelsége és a patinás épületek a Kálváriadombról nézve – feledhetetlen látványt nyújtanak.
A legenda szerint itt lehet Attila hun király sírja is. Sokan nem is tudnak arról, hogy Titelen még barlanglakásokat is lehet látni - ez lehetne akár a település idegenforgalmi látványossága is.
A 19. század végén Titel több részén épültek barlanglakások, vagy lagúmok, lagonyok, ahogy ott nevezik őket. De a magyarok lakta, egykori Petőfi Sándor utca volt az, ahol a lakók többsége löszbe vájt lakásban kezdte életét.
Ördög Lajos, Titel: „Nem volt lakható ez a terület és a mocsarak kiszárítása után szántóföldeket teremtettek. Szántóföldeknek kellettek a munkások és akkor vidéki munkások telepedtek ide, és akkor az volt nekik a megoldás, mivel nem volt nekik hol lakni, hogy itt telepedjenek le.”
Folyosót vájtak a hegybe, mérőléccel ellenőrizték a vájat magasságát, utána csákánnyal lefejtették a fölösleges földet, a kapa élével pedig simára faragták a barlang belsejét. Tapasztani nem kellett, csak kimeszelni.
„Nyáron, télen, kellemes volt bent lenni, bent lakni. Csakhogy persze nem volt tágas. És akkor, ahogy nőttek a követelmények úgy szélesítették a barlangot, és építettek mellé másikat is. Úgyhogy szerintünk ez az utca, meg a szakasz körülbelül 500-600 méter hosszú és egymás mellett voltak ezek a lakások.”
Idővel a barlanglakók házakat kezdtek építeni. Sokszor a család egyik része a házban, a másik még a lagonyban élt.
Frank Erzsébet, Titel: „Anyósomék meg a férjem bátyja, itt laktak. Őnekik volt öreg házuk. Mi meg a lagonyban laktunk. Ne menjünk házbérbe. Nehéz volt a sors. De jó volt. Jó volt. Én meg voltam elégedve.”
A természet elkezdte visszafoglalni a magáét és omladoztak a barlanglakások. Néha odaveszett a jószág. Emberáldozatról nem szólnak az egykori lakók visszaemlékezései.
„Emberekre nem, hanem jószágra. Itt a szomszédba, arrébb, ottan a lóra. A lovakra, ott az istálló volt. Itt meg elől ott meg a kocát betakarta.
Már csak néhány barlanglakás maradványa emlékezteti az erre járó idegent, hogyan is éltek egykor a „Baraalján”.
