Luca napja – hiedelmek és különös népszokások december 13-án

A nap eredete a keresztény hagyományokra vezethető vissza, Szent Lucához, a 3–4. században élt szicíliai vértanú szűzhöz kötődik. Nevének jelentése „fényhozó”, ami nem véletlen, hiszen a régi naptár szerint ez volt az év legrövidebb napja. A Luca-nap a fény és a sötétség küzdelmét jelképezte, ezért különleges mágikus erőt tulajdonítottak neki.

Az egyik legismertebb szokás a Luca szék készítése, amelyet december 13-án kezdtek el faragni, és karácsonyig kellett elkészíteni. A hiedelem szerint aki erre a székre állt az éjféli misén, megláthatta a boszorkányokat.

A Luca-búza vetése is ehhez a naphoz kötődik, amelynek növekedéséből a következő év termésére és szerencséjére következtettek.

Sok helyen Luca-cédulákat írtak, amelyekre férfineveket jegyeztek fel, és karácsonyig minden nap egyet elégettek. Az utolsó cédulán maradt név a jövendőbeli nevét jelentette.

Horvát Mónika: „Édesapám hagyományai szerint minden Luca napjára sütjük a töpörtyűs pogácsát. Az a hagyomány, hogy pénzt teszünk bele az már gyerekkorunkban kiveszett, csak sima töpörtyűs pogácsát sütünk, és persze elkezdjük a búzát nevelni, amit karácsonykor kiviszünk a temetőbe, a rokonságnak szétosszuk. Tudom, hogy a Luca-széket 13 fajta fából kell csinálni, de én ilyesmit nem csinálok. Meg vannak a lucai boszorkányok, amiről hallottam, az is a Luca-székhez kapcsolódik. El kell vinni éjféli misére a Luca-széket és, aki feláll a székre, az meglátja kik a boszorkányok a faluban, mert szerintem falusi szokás volt.”

A Luca-napi tilalmak között szerepelt a fonás és a varrás, mert úgy tartották, ezek balszerencsét hoznak. Ugyanakkor kedvelt szokás volt a jóslás, különösen a házassággal kapcsolatos jóslatok. Luca-búza vetése is ehhez a naphoz kötődik, amelynek növekedéséből a következő év termésére és szerencséjére következtettek.

Szekeres Katalin: „Nagyon örülök ennek a napnak, közeledik a karácsony. A búzaültetés mindig megvan Luca napján és ilyenkor mézes pálinkát is csinálunk, amit karácsony estéjén szoktunk inni.”

Szőke Anna, néprajzkutató: „Szájhagyomány útján terjedtek ezek a hiedelmek. Tulajdonképpen az emberek féltek. Hittek és ez az emberiségnek egy örök vonása, hogy valamiben mindig hinni kell. Ez jó volt, mert a boszorkányokban is hittek, Istenben is hittek, de az inkább a valláshoz tartozott. Valamikor a Gergely-naptár előtt ez volt az év leghosszabb éjszakája és a legrövidebb nappal. Tehát innen számították, hogy most már, így mondták, hogy egy tyúk lábnyommal minden nap hosszabbak a nappalok.”

Luca napján köszöntők jártak házról házra, jókívánságokat mondva a gazdáknak. Ezek a rigmusok gyakran termékenységet, bőséget és egészséget kívántak.