Nagyszombattal kapcsolatos hagyományok és hiedelmek

Szokás volt ezen a napon az első harangszóra kiszaladni a kertbe és megrázni a gyümölcsfákat, hogy a régi rossz termés lehulljon, ne legyen férges az új.

Sok háznál tartották azt a szokást, hogy nagycsütörtöktől nagyszombatig nem raktak tüzet, majd nagyszombaton az új tüzet a templomból hazavitt szentelt parázzsal gyújtották meg. Ezen főzték meg az ünnepi ételt.

A tűzszentelés hamuját, parazsát megőrizték, gyógyításra használták; tettek belőle a jószág ivóvizébe, szétszórták az istállóban, a házban és a földeken.

Ugyancsak nagyszombati szertartás a templom keresztvizének megszentelése. Úgy tartották, hogy akit az új vízben először keresztelnek meg, szerencsés lesz egész életében.

Ahol a vízkeresztkor szentelt víz ekkorra elfogyott, nagyszombaton szentelt vízből vittek haza. Meghintették vele az udvart, hogy a békák ne járják.

Máshol azt tartották, hogy annak, aki nagyszombaton olyan templomban mártja szenteltvízbe a kezét, amelyben addig nem járt, majd megtörli vele arcát, és ezután kezét a keblébe rejti, az arcáról elillan a szeplő.

Ezen a napon a reggeli mosdóvízbe sok helyütt piros tojást tettek, ennek egészségvarázsló szerepet tulajdonítottak.

Nagyszombati hagyomány volt, hogy a házakat még napkelte előtt körbesöpörték. Ezzel vélték elűzni a férgeket a házból és környékéről.

Nagyszombat hagyományosan csendes nap, ilyenkor a keveset beszéltek, vidámkodni nem volt szabad, hiszen Krisztus a sírban volt szombaton. Ezért a gyász, a csend, de egyúttal a reményteli várakozás ideje volt nagyszombat.