Óvjuk a békákat!
Egy kis odafigyeléssel sokat tehetünk megóvásuk érdekében. Például azzal, hogy kertünkben nemcsak szaporodásukhoz szükséges tavacskát, hanem fagymentes téli búvóhelyet is biztosítunk számukra. Ezek a kis állatok kora tavasztól egészen akár novemberig aktívak, majd a téli hónapokra rejtélyes módon eltűnnek a szemünk elől.
A kétéltűek közel 370 millió éve élnek a Földön, mi mégis évtizedek alatt a kihalás peremére sodortuk őket. Az állománycsökkenésük Magyarországon is drasztikus ütemben zajlik.
Ahogy ősszel zuhanni kezd a hőmérséklet, a kétéltűek olyan menedék után néznek, mely kellő védelmet biztosít számukra a fagyok ellen. Ez a búvóhely az egyes fajok eltérő igénye alapján sokféle lehet: például egy komposzthalom, egy avarral borított odvas fatuskó, a kisemlősök föld alatti járatai, de egy tavacska mélye is megfelelőnek ígérkezik. Szerencsére saját kezűleg is sokféle menedéket létesíthetünk a kertünkben, általában kevés befektetett munka árán. Az ősszel hulló levelek menedéket nyújtanak az élővilág számára. Érdemes néhány faág, gally segítségével egy zegzugos, laza alapot képezni, majd erre szórni az összegyűjtött faleveleket. Minél nagyobb a kupac, annál biztosabb menedéket kínál. Az ilyen halmokat az erdei békák nagyon kedvelik, de más kétéltűek, hüllők, sőt az ízeltlábúak számára is ideálisak. Falevelek hiányában bármilyen komposztálandó kerti „hulladék” megteszi, például lombos fanyesedék vagy lekaszált fű.
A varangyok, unkák és zöld levelibékák természetes körülmények között gyakran vakond vagy rágcsálók által vájt járatokba vonulnak el a téli fagyok elől. Azonban talajlakó kisemlősök hiányában erre nincs lehetőségük, de egy aprócska barlang építésével mi is segítséget nyújthatunk számukra. Ennek leírása a greendex.hu oldalon is megtalálható.
A kerti tavakban nemcsak a tavi békák, gőték, hanem időnként az erdei békák is áttelelhetnek. A vízben tartózkodó állatok a fokozatosan lehűlő környezetben lelassulnak, majd a meder alján nyugalmi állapotba kerülnek. Természetesen ennek a stratégiának is vannak kockázatai, hiszen extrém hideg teleken a víz fél méteres vastagságban is átfagyhat, így – bár a legtöbb békafaj a sekély (20–30 cm mély) vizeket kedveli – érdemes egy mélyebb zónát is kialakítani a tóban, ezzel növelve a sikeres áttelelés esélyét. A másik veszély a vízfelszín teljes befagyása, mivel ez oxigénhiányos állapotot, illetve a mérgező bomlástermékek felhalmozódását okozhatja. Ennek megelőzésére célszerű beüzemelni egy kis levegőztető berendezést, mely fenn tud tartani legalább egy apró léket, ahol a gázcsere biztosítva lesz.
Sajnos a nyári estéken vadászva vagy ősszel telelőhely után kutatva sok kétéltű esik csapdába a földbe süllyesztett, általában betonfalú aknákban. Ezért érdemes résmentesen záródó, „kétéltűbiztos” fedőlemezről gondoskodni. Ennek hiányában pedig időnként ellenőrizzük, szükség van-e a segítségünkre! Ha késő ősszel vagy télen csapdába esett állatot találunk az egyébként fagymentes helyen, akkor tavaszig már ne háborgassuk! Segítségképpen kissé komfortosabbá tehetjük számára a búvóhelyet, ha 1–2 vödörnyi falevelet halmozunk az egyik sarokba azért, hogy fokozzuk a hideg elleni védelmet és az állat biztonságérzetét. A kiszáradás is veszélyt jelenthet, ezért egy cserépalátétben némi (klórmentes) vizet is levihetünk, ahol a telelő béka vagy gőte – kedve szerint – kellemesen megmártózhat. A fagyos hónapok múltával viszont mindenképpen engedjük szabadon kis védencünket! Szerencsére némi átalakítással egy ilyen csapdaként funkcionáló aknából nagyszerű téli búvóhelyet alakíthatunk ki. Sokszor egy bevagdosott, érdesített felületű léc is megoldhatja a problémát, mely könnyedén megmászható rámpaként biztosítja az állatok be- és kijutását.
