Rosszabbul viseli szervezetünk a tavaszi óraátállítást, mint az őszit

Az emberi test meglepően érzékenyen reagál a legkisebb időbeli eltolódásra is, különösen, ha az ellentétes a biológiai hajlamainkkal. Ezeket a hatásokat vette sorra az amerikai The Conversation cikke.

Évente kétszer a világ népességének csaknem negyede átállítja az óráját. A legtöbben csupán kellemetlen apróságként tekintünk a változásra, de sokan napokon, akár heteken keresztül küzdenek fáradtsággal, ingerültséggel vagy olyan kellemetlen tünetekkel, mint a megnövekedett reakcióidő és a koncentrációzavar. A legnehezebb dolga a tavaszi óraátállítás után azoknak az embereknek van, akik egészen a késő éjszakai órákig is aktívak, esetükben gyakoribb, hogy hetekig is eltart, mire visszaállnak a megszokott napi ritmusukra.

A szervezetünk legfőbb időérzékelésért felelőse az agyban található hipotalamusz. Ez az a központ, ami többek közt a hormontermelést, a testhőmérsékletet és az anyagcserét irányítja. A cirkadián ritmus a szerveztünk belső biológiai órája, aminek a működése az emlősökben, de a növényekben, sőt még a baktériumokban is kimutatható. Ha a cirkadián ritmus felborul, számíthatunk rá, hogy ezek a folyamatok sem lesznek a megszokott rendben. A legtöbb embernek átlagosan három-hét nap szükséges, hogy kiheverje a tavaszi óraátállítás okozta zavart.

Az egyik kulcstényező a zavartalan átállásban az étrend. A magas zsírtartalmú étrenden élők ugyanis a tavaszi átállást követően lassabban szoknak át az új napirendre. Egy 2008-ban rágcsálókon végzett kísérlet megállapította, hogy a magas zsírtartalmú diétán tartott állatok 20 százalékkal nehezebben viselték a hirtelen, hatórás fényváltozást, mint az alacsony zsírtartalmú étrendet követők. A tudósok még nem értik teljesen, miért van ez. Egy lehetséges magyarázat, hogy a magas zsírtartalmú étrend csökkenti a szervezet fényérzékenységét, ami pedig kulcsfontosságú az óraátállítás után.

A cirkadián ritmusunk valójában nem pontosan 24 órás alapon működik, hanem egyénenként eltérően ettől kicsit hosszabb, átlagosan 24,2 órás ciklusunk van. Ez azt jelenti, hogy a szervezetünk hajlamos nap mint nap egy kicsit késni a folyamataival a korábbiakhoz képest. Ősszel, amikor a másik irányba kell állítanunk az órát, ez a természetes tendencia segíti a könnyebb átállást. Tavasszal viszont – mivel egy órával előrébb hozzuk a napirendünket – éppen ezzel a biológiai sajátossággal szemben dolgozunk, ezért is sokkal nehezebb a szervezetünknek megszoknia a változást.

Egy 2007-es német kutatás szerint például 50 egészséges felnőttnél a tavaszi átálláshoz 5–7 nappal több idő kellett, mint az őszinél. A tavaszi átálláskor nagyobb mértékben tolódik el a testhőmérséklet csúcspontja is: a nap későbbi szakaszára esik, ami szintén nehezíti az alkalmazkodást.

Az átállás idején a napfényes órák kihasználása a legfontosabb, ugyanis a cirkadián ritmus szabályozásában kulcstényező a fény. A kutatások szerint tavasszal azért jelent nagyobb kihívást az alkalmazkodás az óra előreállításához, mert a szervezetünknek előbb kell lefeküdnie, miközben a belső óránk ennek éppen az ellenkezőjét diktálja. Minél több reggeli napfényt kapunk, a szervezetünk annál gyorsabban alkalmazkodik.

Egy 2020-as tanulmány részletesebben is megerősítette a természetes fény jelentőségét: harminc irodai dolgozót vizsgáltak, akik két különféle környezetben dolgoztak egy-egy hétig. Az egyik iroda „intelligens üveggel” optimalizálta a napfényt, míg a másikban hagyományos, zárt redőnyöket használtak. Azok, akik több természetes fényhez jutottak, átlagosan 37 perccel többet aludtak, és 42 százalékkal jobb eredményeket értek el döntéshozatali feladatokban.

Bár a legtöbben csupán kimerültségként és kialvatlanságként érzékelik a tavaszi óraátállítást, a tudomány jelenlegi állása szerint az idősekre és a kritikus egészségi állapotúakra nézve komoly veszélyeket is hordoz. Egy 2024-es amerikai tanulmány, amely 14 millió halálesetet elemzett (2015–2019 között), a tavaszi átállást követően enyhe növekedést mutatott ki az összes halálozás számában, különösen a szív- és érrendszeri szövődmények és a demenciával összefüggő halálesetek vonatkozásában. A demenciával kapcsolatos halálesetek az óraátállítást követő ötödik héten érték el csúcsukat, amikor az átlaghoz képest 5 százalékos emelkedés volt megfigyelhető.

Az aktív korú népességre a vezetés közbeni fáradtságnál észlelhető negatív hatás lehet a veszélyes:

egy 2023-as tanulmány szerint az óraátállítást követően a sofőrök átlagosan 13 százalékkal gyakrabban hagyták el véletlenül a sávjukat, és gyakrabban tapasztalták a szemhéjak akaratlan lecsukódását.

Az utólagos mérések azt mutatták, hogy az őszi óraátállításnál ezek a problémák kevésbé jelentkeztek.

Így alkalmazkodhatunk a legjobban

Tudatos felkészüléssel és a körültekintő, egészségtudatos mindennapokkal jelentősen mérsékelhetjük a negatív hatásokat – saját magunk és a környezetünk javára egyaránt.

• Reggelente próbáljunk meg minél több természetes napfényhez jutni. Akár csak egy néhány perces világosban töltött séta is segítheti a biológiai óra átállítását.
• Bár még vizsgálatok folynak a témában, a túlzottan magas zsírtartalmú ételek lassíthatják az alkalmazkodást. Érdemes a váltás körüli napokban odafigyelni a kiegyensúlyozott étkezésre.
• A fáradékonyság miatt legyünk óvatosak az utakon, és ha lehetséges, tervezzünk több pihenőt.

Hiába akadnak a tudománynak is erős érvei amellett, hogy a szervezetünknek a legjobb az lenne, ha nem kellene újra és újra alkalmazkodni az óraátállításhoz, egyelőre nem változnak a szabályok. Ugyan a kivezetéséről időről időre felmerülnek tervek, de jelenleg a legtöbb fejlett országban továbbra is évente kétszer kell igazodnunk az óraátállításhoz.